ZSOLTÁROK KÖNYVE

42. fejezet

A szent hely utáni vágyódás

1 Az éneklőmesternek, Kóráh fiainak tanítása. 1Krón 25-26

2 Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh, Isten!

3 Szomjúhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez. Mikor mehetek el, és jelenhetek meg Isten előtt?

4 Könnyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: „Hol van a te Istened?” Zsolt 22,8.9

5 Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben, mert nagy csoportban vonultam ezelőtt, és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot az Isten házáig. Zsolt 84,8

6 Miért csüggedsz el lelkem, és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orcájának szabadításáért. Zsolt 43,5

7 Istenem! Elcsügged bennem az én lelkem, azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Micár hegyéről.

8 Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára, minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem. Zsolt 88,17-18

9 Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.

10 Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt? Zsolt 3,4; 43,2

11 Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?

12 Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek. Zsolt 18,1; 43,5

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában