ZSOLTÁROK KÖNYVE
42. fejezet
A szent hely utáni vágyódás
1 Az éneklőmesternek, Kóráh fiainak tanítása. 1Krón 25-26
2 Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh, Isten!
3 Szomjúhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez. Mikor mehetek el, és jelenhetek meg Isten előtt?
4 Könnyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: „Hol van a te Istened?” Zsolt 22,8.9
5 Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben, mert nagy csoportban vonultam ezelőtt, és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot az Isten házáig. Zsolt 84,8
6 Miért csüggedsz el lelkem, és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orcájának szabadításáért. Zsolt 43,5
7 Istenem! Elcsügged bennem az én lelkem, azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Micár hegyéről.
8 Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára, minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem. Zsolt 88,17-18
9 Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.
10 Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt? Zsolt 3,4; 43,2
11 Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?
12 Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek. Zsolt 18,1; 43,5