Isten segítségéért való fohászkodás nagy szorongásban

1 Dávid tanítása, imádság a barlangban létekor. 1Sám 24,4; Zsolt 57,1

2 Fennszóval hívom az Urat, fennszóval könyörgök az Úrhoz.

3 Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat,

4 mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, amelyen járok, tőrt hánytak elém. Zsolt 40,13

5 Tekints jobbra, és lásd meg, hogy senki sincsen, aki ismerne. Nincsen számomra menedék, senki sem tudakozódik felőlem.

6 Hívlak téged, oh, Uram, s ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élőknek földjén. Zsolt 16,5

7 Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál! 1Sám 23,26

8 Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem!