ZSOLTÁROK KÖNYVE

141. fejezet

Könyörgés, hogy Isten őrizzen meg minden gonosztól

1 Dávid zsoltára. Uram! Hívlak téged: Siess énhozzám, figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged!

2 Mint jó illatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen! 2Móz 30,7.9; Zsolt 134,2

3 Tégy, Uram, závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását! Zsolt 39,2

4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egyben; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből! Zsolt 119,36

5 Ha igaz fedd engem, jól van az; ha dorgál engem, mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értük nyavalyájukban. Péld 10,20

6 Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.

7 Mint aki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában. Zsolt 88,6.7

8 De az én szemeim, Uram, Isten, rajtad csüggenek. Hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet! Zsolt 123,2

9 Őrizz meg a tőrtől, amit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól! Zsolt 140,6

10 Essenek az álnokok saját tőreikbe, míg én egyben általmegyek! Zsolt 7,17

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában