Míka bálványimádása

1 Vala pedig egy férfiú, Efraimnak hegyéről való, kinek neve Míka vala.

2 És monda az ő anyjának: Az az ezerszáz ezüst, mely tőled elvétetett, és amely miatt te átkozódál, és füleimbe is mondtad, ímé, az az ezüst énnálam van, én vettem el azt. És monda az ő anyja: Légy megáldva, fiam, az Úrtól!

3 És visszaadta az ezerszáz ezüstpénzt az ő anyjának. És monda az ő anyja: Szentelve szentelem e pénzt az Úrnak az én kezeimből fiaimért, hogy egy faragott és öntött bálvány készíttessék abból, azért most visszaadom azt tenéked.

4 De ő megint visszaadá a pénzt anyjának, és vőn az ő anyja kétszáz ezüstpénzt, és odaadá azt az ötvösnek, és az készített abból egy faragott és öntött bálványt. Ez azután a Míka házában volt. Ésa 40,19

5 És a férfiúnak, Míkának volt egy temploma, és készített efódot és terafimot, és felszentele az ő fiai közül egyet, és ez lőn néki papja. 5Móz 13,12-17; 2Móz 28,41

6 Ebben az időben nem volt király Izráelben, hanem ki-ki azt cselekedte, amit jónak látott.

7 Vala pedig egy ifjú, Júdának Bethleheméből, a Júda nemzetségéből való, ki lévita vala, és ott tartózkodott vala.

8 És elméne ez a férfiú Júdának Bethlehem városából, hogy ott tartózkodjék, ahol helyet talál. Így jött az Efraim hegyére Míka házához vándorlása közben.

9 És monda néki Míka: Honnan jössz? És monda: Lévita vagyok Júdának Bethleheméből, és járok s kelek, hogy hol találnék helyet.

10 És monda néki Míka: Maradj nálam, és légy nékem atyám és papom, és én adok néked esztendőnként tíz ezüstpénzt és egy öltöző ruhát és eledelt. És a lévita beszegődött.

11 És tetszék a lévitának, hogy megmaradjon annál a férfiúnál. És olyan lőn néki az az ifjú, mint egyik az ő fiai közül.

12 És felszentelte Míka a lévitát. Így lett papjává az ifjú, és maradt Míka házánál.

13 És monda Míka: Most tudom, hogy jól fog velem tenni az Úr, mert e lévita lett papom.