Sámson bukása, nyomorúsága és végső bosszúja

1 És elment Sámson Gázába, és meglátott ott egy parázna asszonyt, és bement hozzá.

2 A gázabelieknek pedig mikor megmondották, mondván: Idejött Sámson! Körülvevék őt, és leselkedének őutána egész éjszakán át a város kapujában, és hallgatóztak egész éjjel, és azt mondták: Reggel, ha világos lesz, megöljük őt.

3 És aluvék Sámson éjfélig. Éjfélkor pedig felkelt, és megfogván a város kapujának szárnyait, a kapufélfákkal és a závárokkal együtt kiszakította azokat, és vállaira vette, és felvitte a hegy tetejére, mely Hebronnal szemben fekszik.

4 És történt azután, hogy megszeretett egy asszonyt a Sórek völgyében, akinek neve Delila volt.

5 És felmenének őhozzá a filiszteusok fejedelmei, és mondának néki: Kérdezd ki őt, és tudd meg, miben áll az ő nagy ereje, és miképpen vehetünk rajta erőt, hogy megkötözzük és megkínozzuk őt, és mi mindenikünk adunk néked ezerszáz ezüst siklust.

6 És monda Delila Sámsonnak: Mondd meg nékem, miben van a te nagy erőd, és mivel kellene téged megkötni, hogy megkínozhassanak téged!

7 És felele néki Sámson: Ha megkötöznek hét nyers gúzzsal, melyek még meg nem száradtak, akkor elgyengülök, és olyan leszek, mint más ember.

8 Akkor hoztak néki a filiszteusok fejedelmei hét nyers gúzst, amely még nem volt száraz, és megkötözé őt azzal.

9 A lesben állók pedig ott vártak annál a hálókamarában. És monda néki: Rajtad a filiszteusok, Sámson! És elszakasztá a gúzsokat, miképpen elszakad a csepűfonal, ha tűz éri. És ki nem tudódék, miben volt az ő ereje.

10 És monda Delila Sámsonnak: Ímé, rászedtél, és hazugságot szóltál nékem, most mondd meg igazán, hogy mivel lehet téged megkötözni!

11 Ő pedig monda néki: Ha erősen megkötöznek új kötelekkel, melyekkel még semmi dolgot nem végeztek, akkor elgyengülök, és olyan leszek, mint más ember.

12 És vett Delila új köteleket, és megkötözte őt velük, és monda néki: Rajtad a filiszteusok, Sámson! (mert ott leselkedtek utána a hálókamarában). De ő letépte azokat karjairól, mint a fonalat.

13 És monda Delila Sámsonnak: Meddig fogsz még rászedni engem, és hazudni nékem? Mondd meg egyszer már, mivel kötöztethetel meg? – Ő pedig monda néki: Ha összeszövöd az én fejemnek hét fonatékját a nyüstfonállal.*

14 És szeggel megerősítvén a zugolyt,* monda: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Az pedig felébredvén álmából, kitépte a zugolyszeget és a nyüstfonalat.

15 Ekkor monda néki Delila: Miképpen mondhatod: Szeretlek téged, ha szíved nincsen énvelem? Immár három ízben szedtél rá engem, és nem mondtad meg, hogy miben van a te nagy erőd.

16 Mikor aztán őt mindennap zaklatta szavaival, és gyötörte őt, halálosan belefáradt a lelke,

17 és kitárta előtte egész szívét, és monda néki: Borotva nem volt soha az én fejemen, mert Istennek szentelt vagyok anyám méhétől fogva. Ha megnyírattatom, eltávozik tőlem az én erőm, és megerőtlenedem, és olyan leszek, mint akármely ember.

18 És mikor látta Delila, hogy kitárta volna előtte egész szívét, elküldött, és elhívatá a filiszteusok fejedelmeit, és ezt üzené: Jöjjetek fel ez egyszer, mert ő kitárta nékem egész szívét. És felmentek őhozzá a filiszteusok fejedelmei, és a pénzt is felvitték kezükben.

19 És elaltatta őt az ő térdein, és előhívott egy férfiút, és lenyíratta az ő fejének hét fonatékát, és kezdé őt kínozni. És eltávozott tőle az ő ereje.

20 És monda: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Mikor pedig az az ő álmából felserkent, monda: Kimegyek most is, mint egyébkor, és lerázom a kötelékeket, mert még nem tudta, hogy az Úr eltávozott őtőle.

21 De a filiszteusok megfogták őt, és kiszúrták szemeit, és levezették őt Gázába, és ott megkötözték két vaslánccal, és őrölnie kellett a fogházban. 2Kir 25,7; 2Móz 11,5

22 De az ő fejének haja újra kezdett nőni, miután megnyíratott.

23 És mikor a filiszteusok fejedelmei összegyűltek, hogy az ő istenüknek, Dágonnak nagy áldozatot áldozzanak, és hogy örvendezzenek, mondának: Kezünkbe adta a mi istenünk Sámsont, a mi ellenségünket. 1Sám 5,2

24 És mikor látta őt a nép, dicsérték az ő istenüket, mert – mondának – kezünkbe adta a mi istenünk a mi ellenségünket, földünk pusztítóját, és aki sokakat megölt miközülünk.

25 Lőn pedig, hogy mikor megvidámult az ő szívük, mondának: Hívjátok Sámsont, hadd játsszék előttünk! És előhívák Sámsont a fogházból, és játszék őelőttük, és az oszlopok közé állították őt.

26 Sámson pedig monda a fiúnak, aki őt kézen fogva vezette: Eressz el, hadd fogjam meg az oszlopokat, amelyeken a ház nyugszik, és hadd támaszkodjam hozzájuk!

27 A ház pedig tele volt férfiakkal és asszonyokkal, és ott voltak a filiszteusok összes fejedelmei, és a tetőzeten közel háromezren, férfiak és asszonyok, a Sámson játékának nézői.

28 Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott, és monda: Uram, Isten, emlékezzél meg, kérlek, énrólam, és erősíts meg engemet, csak még ez egyszer, óh, Isten! Hadd álljak egyszer bosszút a filiszteusokon két szemem világáért!

29 És átfogta Sámson a két középső oszlopot, melyeken a ház nyugodott, az egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével, és hozzájuk támaszkodott.

30 És monda Sámson: Hadd vesszek el én is a filiszteusokkal! És nagy erővel megrándította az oszlopokat, és rászakadt a ház a fejedelmekre és az egész népre, mely abban volt. Úgyhogy többet megölt halálával, mint amennyit megölt életében.

31 És lementek az ő testvérei és atyjának egész háza, és elvivék őt, és hazatérvén, eltemették Córa és Estháol között atyjának, Manoahnak sírjába, minekutána húsz esztendeig ítélte az Izráelt.