10. fejezet

1 Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed teellened, a te helyedet el ne hagyjad, mert a szelídség nagy bűnöket lecsendesít.

2 Van egy gonosz, amelyet láttam a nap alatt, mintha tévedés volna, amely a fejedelemtől származik.

3 Hogy a bolondság nagy méltóságra helyeztetett, a gazdagok pedig alacsony sorsban ülnek.

4 Láttam, hogy a szolgák lovakon ültek; a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák.

5 Aki vermet ás, abba beesik; és aki a gyepűt* elhányja, megmarja azt a kígyó. Zsolt 7,16; Péld 26,27; 28,10

6 Aki a köveket helyükből kihányja, fájdalmat szenved azok miatt. Aki hasogatja a fát, veszedelemben forog amiatt.

7 Ha a vas megtompul, és annak élit meg nem köszörüli az ember, akkor erejét kell megfeszíteni. A bölcsesség pedig minden dolognak eligazítására nagy előmenetel.

8 Ha megharap a kígyó, amíg meg nem varázsoltatott, azután semmi haszna nincsen a varázslónak.

9 A bölcs ember szájának beszédei kedvesek; a bolondnak pedig ajkai elnyelik őt.

10 Az ő szája beszédeinek kezdete bolondság, és az ő szája beszédeinek vége gonosz balgatagság.

11 És a bolond szaporítja a szót, pedig nem tudja az ember, ami következik, és ami utána lesz, kicsoda mondja meg azt néki?

12 A bolondnak munkája elfárasztja őt, mert a városba sem tud menni.

13 Jaj néked ország, kinek a te királyod gyermek, és a te fejedelmeid reggel esznek! Ésa 3,5.6

14 Boldog vagy te ország, kinek a te királyod nemes ember, és a te fejedelmeid idejében esznek a testnek erejéért és nem az italért.

15 A restség miatt elhanyatlik a házfedél, és a kezek restsége miatt csepeg a ház.

16 Vigasságnak okáért szereznek lakodalmat, és a bor vidámítja meg az élőket; és a pénz szerzi meg mindezeket. Zsolt 104,15

17 Még a te gondolatodban is a királyt ne átkozd, és a te ágyasházadban is gonoszt a gazdagnak ne mondj, mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is bevádolná a te beszédedet.