Izráel országa. Akháb kétszeres csatája és győzelme Benhadád szíriai király ellen

1 És Benhadád, Szíria királya összegyűjté egész seregét, és harminckét király volt ővele és nagyon sok ló és szekér, és felméne, és megszállá Samariát, és ostromolni kezdte azt.

2 És követeket küldött Akhábhoz, az Izráel királyához a városba.

3 És azt üzené néki: Azt mondja Benhadád: A te ezüstöd és aranyad az enyém, a te feleségeid is és a te szép fiaid is az enyémek.

4 És felele az Izráel királya, és monda: Amint megmondottad, uram, király, tiéd vagyok mindenekkel, amelyeket bírok.

5 Megtérvén pedig a követek, mondának: Azt mondja Benhadád: Miután hozzád küldöttem, és azt üzentem, hogy a te ezüstödet és aranyadat és a te feleségeidet és fiaidat add nékem,

6 azért holnap ilyenkor elküldöm az én szolgáimat hozzád, és felkutatják a te házadat és a te szolgáid házait, és kezekhez veszik, ami csak kedves előtted, és elhozzák.

7 Akkor egybehívá az Izráel királya mind az ország véneit, és monda: Vegyétek eszetekbe, és lássátok meg, minemű gonosz szándékkal van ez! Mert hozzám küldött az én feleségeimért és gyermekeimért, ezüstömért és aranyomért, és meg nem tagadtam tőle.

8 És mondának néki a vének mindnyájan, és az egész nép: Ne engedj néki, és az ő akaratát be ne teljesítsd!

9 És ő monda a Benhadád követeinek: Mondjátok meg az én uramnak, a királynak: Mindazokat, amelyek felől először üzentél a te szolgádnak, megcselekszem, de ezt a dolgot nem tehetem meg. Így elmenvén a követek, megmondák néki a választ.

10 Akkor hozzákülde Benhadád, és monda: Úgy cselekedjenek velem az istenek, és úgy segéljenek, hogy Samariának minden pora sem elég, hogy a velem való nép közül mindeniknek csak egy-egy marokkal is jusson!

11 És felele az Izráel királya, mondván: Mondjátok meg néki: Ne kérkedjék úgy, aki fegyverbe öltözik, mint aki már leveti a fegyvert!

12 Meghallván pedig ezt a választ, mikor ő ivott a királyokkal a sátorokban, monda az ő szolgáinak: Vegyétek körül a várost! És azok körülvevék azt.

13 És ímé, egy próféta méne Akhábhoz, az Izráel királyához, aki ezt mondá: Azt mondja az Úr: Avagy nem láttad-é mindezt a nagy sokaságot? Ímé, e mai napon kezedbe adom azt, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr!

14 Monda pedig Akháb: Ki által? És felele: Azt mondja az Úr: A tartományok fejedelmeinek ifjai által. Akkor monda Akháb: Ki kezdje meg a harcot? És felele: Te!

15 Megszámlálá azért a tartományok fejedelmeinek ifjait, akik kétszázharmincketten voltak. Ezekután megszámlálá mind az Izráel fiainak is minden népét, hétezer embert.

16 És elindulának délben. Benhadád pedig ott ivott a királyokkal a sátorokban, és lerészegedett ő és a harminckét király, aki segítségére jött vele.

17 És a tartományok fejedelmeinek ifjai vonultak ki legelőször. Benhadád pedig elkülde, és megmondották néki, ezt mondván: Valami férfiak jöttek ki Samariából.

18 És monda: Akár békességért jöttek ki, fogjátok meg őket elevenen, akár viadalért jöttek ki, fogjátok el őket elevenen!

19 De mikor kivonultak a városból a tartományok fejedelmeinek ifjai és a sereg, amely őket követte,

20 mindenik vágni kezdte azt, aki eléje került, és elfutottak a szíriabeliek, az Izráel pedig kergette őket, és megfutott maga Benhadád, Szíria királya is lovon a lovagokkal együtt.

21 És azután kivonult az Izráel királya, és megveré mind a lovagokat, mind a szekereket, és megveré a szíriabelieket nagy csapással.

22 És méne az Izráel királyához egy próféta, és ezt mondá néki: Menj el, erősítsd meg magad, és vedd eszedbe, és lásd meg, mit kelljen cselekedned, mert esztendő múlva ismét feljő Szíria királya ellened.

23 A szíriabeli király szolgái pedig mondának néki: A hegyeknek istenei az ő isteneik, azért győztek le bennünket. De vívjunk csak meg velük a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-é őket? 1Kir 11,23-25

24 És tedd ezt: Küldd el a királyokat, mindeniket a maga helyéről, és állíts hadnagyokat helyettük!

25 És szervezz magadnak olyan sereget, mint az volt, amelyet elvesztettél, és olyan lovakat és szekereket, mint amazok voltak! És vívjunk meg velük a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-é őket? És engede az ő szavuknak, és akképpen cselekedék.

26 Mikor azért az esztendő elmúlt, rendbe szedte Benhadád a szíriabelieket, és feljöve Afekbe, hogy hadakozzék az Izráel ellen.

27 De az Izráel fiai összeszámláltattak, és elláttattak élelemmel, és eleikbe menének azoknak. Táborba szállván pedig az Izráel fiai, amazokhoz képest olyanok voltak, mint két kicsiny kecskenyájacska, míg a szíriabeliek ellepték a földet.

28 Jött vala pedig egy Isten embere, és szóla az Izráel királyának, mondván: Azt mondja az Úr: Azért mert a szíriabeliek azt mondották, hogy csak a hegyeknek Istene az Úr és nem a völgyeknek Istene is, mindezt a nagy sokaságot a te kezedbe adom, hogy megismerjétek, hogy én vagyok az Úr. 2Kir 19,28.35

29 És ott táboroztak egészen velük szemben hetednapig. A hetedik napon azután megütköztek, és az Izráel fiai levágtak a szíriabeliek közül egy nap százezer gyalogost.

30 És a többiek elmenekültek Afek városába. De a falak rászakadtak a megmaradott huszonkétezer emberre, és Benhadád is elfutott, és ott bolyongott a városban kamaráról kamarára.

31 És mondának néki az ő szolgái: Ímé, hallottuk, hogy az Izráel házának királyai kegyelmes királyok, azért hadd öltözzünk zsákokba, és vessünk köteleket a mi nyakunkba, és menjünk ki az Izráel királyához! Talán életben hagyja a te lelkedet.

32 És zsákokba öltözének, és köteleket vetének nyakukba, és elmenének az Izráel királyához, és mondának: A te szolgád, Benhadád, ezt mondja: Hagyd életben, kérlek, az én lelkemet! És monda: Él-e még? Én atyámfia ő!

33 És a férfiak jó jelnek vették azt, és gyorsan megragadták a szót, és mondának: A te atyádfia, Benhadád él. És monda: Menjetek, és hozzátok ide őt! Kijöve azért őhozzá Benhadád. És felülteté őt az ő szekerébe,

34 és monda néki: A városokat, amelyeket elvett volt az én atyám a te atyádtól, azokat visszaadom, és csinálj magadnak utcákat Damaszkuszban, mint az én atyám csinált volt Samariában; én ezzel a kötéssel bocsátlak el téged. És szövetséget kötött vele, és elbocsátá őt.

35 Egy férfiú pedig a próféták fiai közül monda az ő felebarátjának az Úr beszéde szerint: Verj meg engem, kérlek! De ez nem akará őt megverni.

36 Akkor monda néki: Azért, mert nem engedtél az Úr szavának: Ímé, mihelyt éntőlem elmégy, megöl téged az oroszlán. És amikor elment őtőle, találá őt egy oroszlán, és megölé. 1Kir 13,21.24

37 Talála azután más férfiat, akinek monda: Kérlek, verj meg engem. És megveré az annyira, hogy megsebesítette.

38 És elméne a próféta, és az útfélen a király elé álla, és elváltoztatá magát, szemeit bekötözvén.

39 Mikor pedig arra ment el a király, kiálta a királyhoz, és monda: A te szolgád kiment volt a hadba, és ímé, egy férfiú eljövén, hoza énhozzám egy férfiút, és monda: Őrizd meg ezt a férfiút! Ha elszaladánd, meg kell halnod érette, vagy egy talentum ezüstöt fizetsz.

40 És mialatt a te szolgádnak itt és amott dolga volt, az az ember már nem volt. És monda néki az Izráel királya: Az a te ítéleted. Magad akartad.

41 És mindjárt elvevé a kötést az ő szeméről, és megismeré őt az Izráel királya, hogy a próféták közül való.

42 És monda néki: Ezt mondja az Úr: Mert elbocsátottad kezedből a férfiút, akit én halálra szántam, azért lelked lészen lelkéért és néped népéért. 1Kir 22,37

43 És házához méne az Izráel királya szomorú és megbúsult szívvel, és méne Samariába.