ZSOLTÁROK KÖNYVE
140. fejezet
Könyörgés a csalárd ellenségtől való szabadulásért
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.
2 Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől, a zsarnok férfitól védj meg engemet!
3 Akik gonoszt gondolnak szívükben, és mindennap háborút kezdenek.
4 Nyelvüket élesítik, mint a kígyó, áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela. Róm 3,13; Jak 3,8
5 Ments meg, oh, Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! Akik megejteni szándékoznak lépéseimet.
6 Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek, és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém. Szela.
7 Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg, Uram, könyörgésem szavát!
8 Én Uram, Istenem, szabadításom ereje, fedezd be fejemet a háború napján! 2Sám 7,9
9 Ne add meg, Uram, amit a gonosz kíván, rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela.
10 A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka! Zsolt 7,16.17
11 Eleven szenek hulljanak reájuk; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek! Jób 20,26-28
12 A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad! Jób 20,7.8
13 Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. Zsolt 9,13
14 Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orcád előtt lakoznak az igazságosak. Zsolt 92,13-16