Erkölcstelen élettől való óvás

1 Fiam! Az én bölcsességemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

2 hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék!

3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és simább az olajnál az ő ínye. Péld 2,16

4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.

5 Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.

6 Az életnek útját hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek anélkül, hogy ő eszébe venné.

7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!

8 Távoztasd el attól utadat, és ne közelgess házának ajtajához,

9 hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek, Péld 6,32.33

10 hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson,

11 hogy nyögnöd kelljen életed végén, amikor megemésztetik a te húsod és a te tested.

12 És azt kelljen mondanod: Miképpen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket utálta az én elmém.

13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet.

14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette.

15 Igyál vizet a te kutadból, és a te forrásod közepéből folyóvizet!

16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utcákra a te vized folyásai?

17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled!

18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének!

19 A szerelmes szarvas és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen!

20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útjai, és minden ösvényeit ő rendeli. Jób 31,4; 34,21.22; Jer 16,17

22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg. Zsolt 7,16.17; 34,22

23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.