Jónás

4. fejezet

Jónás zúgolódik amiatt, hogy Isten a niniveieknek megkegyelmezett

1 És igen rossznak látszék ez Jónás előtt, és megharaguvék.

2 Könyörge azért az Úrhoz, és mondá: Kérlek, Uram! Avagy nem ez vala-é az én mondásom, mikor még az én hazámban valék? Azért siettem, hogy Tarsisba futnék, mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt is bánkódó. 2Móz 34,6; Jóel 2,13

3 Most azért Uram, vedd el, kérlek, az én lelkemet éntőlem, mert jobb meghalnom, mintsem élnem!

4 Az Úr pedig mondá: Avagy méltán haragszol-é?

5 Majd kiméne Jónás a városból, és üle a város keleti része felől, és csinála ott magának hajlékot, és üle az alatt az árnyékban, amíg megláthatná, mi lészen a városból?

6 Az Úr Isten pedig egy tököt rendele, és felnöve az Jónás fölé, hogy árnyékot tartson feje fölött, és megoltalmazza őt a hévség bántásától. És nagy örömmel örvendezék Jónás a tök miatt.

7 De másnapra férget rendele az Isten hajnal-keltekor, és megszúrá az a tököt, és elszárada.

8 És lőn napkeltekor, hogy tikkasztó keleti szelet rendele Isten, és a nap rátűzött a Jónás fejére, és ő elbágyada. Kíváná azért magának a halált, és monda: Jobb halnom, mint élnem!

9 És monda az Isten Jónásnak: Avagy méltán haragszol-é a tök miatt? És monda: Méltán haragszom, mindhalálig!

10 Az Úr pedig monda: Te szánod a tököt, amelyért nem fáradtál, és amelyet nem neveltél, amely egy éjjel támadt, és más éjjel elveszett.

11 Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, amelyben több van tizenkétszer tízezer embernél, akik nem tudnak különbséget tenni jobb és bal kezük között, és barom is sok van?!

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában