A próféta eredményes bűnbánati prédikációja Ninivében

1 És lőn az Úrnak szava Jónáshoz másodszor is, mondván:

2 Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd néki azt a beszédet, amit én parancsolok néked.

3 És felkele Jónás, és elméne Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa vala Istennek, három napi járóföld.

4 És kezde Jónás bemenni a városba egy napi járóra, és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninive!

5 A niniveiek pedig hivének Istenben, és böjtöt hirdetének, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltözének. Mt 12,41

6 És eljuta a beszéd Ninive királyához, és felkele királyi székéből, és leveté magáról az ő királyi ruháját, és zsákba borítkozék, és üle a porba.

7 És kiáltának és szólának Ninivében a királynak és főembereinek akaratából, mondván: Emberek és barmok, ökrök és juhok, semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek, és vizet se igyanak!

8 Hanem öltözzenek zsákba az emberek és barmok, és kiáltsanak az Istenhez erősen, és térjen meg ki-ki az ő gonosz útjáról és az erőszakosságból, amely az ő kezükben van!

9 Ki tudja? Talán visszatér és megengesztelődik az Isten, és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el!

10 És látá Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek az ő gonosz útjukról. És megbáná az Isten azt a gonoszt, amelyről mondá, hogy végrehajtja rajtuk, és nem hajtá végre. Jer 18,8; Ám 7,3