Bírák
4. fejezet
Jábin elnyomja Izráelt, de Bárák és Debora legyőzi őt
1 De az Izráel fiai azután is gonoszul cselekedének az Úrnak szemei előtt, mikor Ehud meghalt.
2 Azért adá őket az Úr Jábinnak, a Kánaán királyának kezébe, aki Hásorban uralkodott. Seregének vezére pedig Sisera volt. Ez a pogányok városában, Harósethben lakott,
3 és kiáltának az Izráel fiai az Úrhoz, mert kilencszáz vasszekere volt, és húsz esztendeig zsarnokoskodott az Izráel fiai felett erőszakkal.
4 Ebben az időben Debora, a prófétanő, a Lappidoth felesége volt bíró Izráelben.
5 És ő a Debora pálmája alatt lakott Ráma és Béthel között az Efraim hegyén, és ide jöttek fel hozzá az Izráel fiai törvényre.
6 És elkülde, és hívatá Bárákot, az Abinoám fiát Kedes-Nafthaliból, és monda néki: Avagy nem parancsolta-é meg az Úr, Izráelnek Istene: Menj és vonulj fel a Thábor hegyére, és végy magadhoz tízezer embert a Nafthali és a Zebulon fiai közül? Zsid 11,32
7 És teellened kihozom a Kison patakjához Siserát, Jábin hadvezérét, az ő szekereit és seregét, és kezedbe adom őt. Zsolt 83,9.10
8 És monda néki Bárák: Ha velem jössz, elmegyek, de ha nem jössz el velem, én sem megyek.
9 Ki felele: Elmenvén elmegyek teveled, csakhogy nem a tied lesz a dicsőség az útban, amelyre mégy, mert asszony kezébe adja az Úr Siserát. És felkele Debora, és elméne Bárákkal Kedes felé.
10 Összegyűjté annak okáért Bárák Zebulont és Nafthalit Kedesbe, és elvive magával tízezer embert, és elméne vele Debora is.
11 A keneus Héber pedig elvált a keneusoktól, Hobábnak, a Mózes ipának* fiaitól, és sátorát a Saanaim tölgyesénél vonta fel, mely Kedes mellett van. 4Móz 10,29; Józs 19,33
12 Hírül vivék pedig Siserának, hogy Bárák, az Abinoám fia felvonult a Thábor hegyére.
13 Egybegyűjté azért Sisera minden szekereit, a kilencszáz vasszekeret és egész népét, mely vele volt a pogányok városából, Harósethből a Kison patakjához.
14 És monda Debora Báráknak: Kelj fel, mert ez a nap az, amelyen kezedbe adja az Úr Siserát! Hisz maga az Úr vezet téged! És alájöve Bárák a Thábor hegyéről, és a tízezer ember őutána.
15 És megrettenté az Úr Siserát minden szekereivel és egész táborával fegyvernek élével Bárák előtt annyira, hogy Sisera leugrott szekeréről, és gyalog futott.
16 Bárák pedig a szekereket és a tábort egész Harósethig, a pogányok városáig űzé, és Siserának egész tábora elhulla fegyvernek éle miatt, még csak egyetlenegy sem maradt meg.
17 Sisera pedig gyalog futott Jáhelnek, a keneus Héber feleségének sátoráig, mert béke volt Jábin között, Hásor királya között és a keneus Héber háznépe között.
18 És kiméne Jáhel Sisera elé, és monda néki: Jöjj be, Uram, jöjj be hozzám, ne félj! És betére őhozzá a sátorba, és betakará őt lasnakkal.
19 Az pedig monda néki: Adj, kérlek, innom egy kis vizet, mert szomjúhozom. És megnyita ez egy tejes tömlőt, és ada néki inni, és betakará őt. Bír 5,25
20 És az annak felette monda néki: Állj a sátor ajtajába, és ha valaki jőne és kérdezne, és ezt mondaná: Van-é itt valaki? Mondjad: Nincsen!
21 Ekkor Jáhel, a Héber felesége vevé a sátorszöget, és pörölyt vőn kezébe, és beméne őhozzá halkan, és beveré a szöget halántékába úgy, hogy beszegeződék a földbe. Amaz pedig nagy fáradtság miatt mélyen aludt vala, és így meghala.
22 És ímé, amint Bárák űzve keresné Siserát, Jáhel kiméne elébe, és monda néki: Jöszte, és megmutatom néked az embert, akit keresel. És beméne őhozzá, és ímé, Sisera ott feküdt halva, és a szög halántékában.
23 Így alázá meg Isten azon a napon Jábint, a Kánaán királyát az Izráel fiai előtt.
24 Az Izráel fiainak keze pedig mind jobban ránehezedék Jábinra, a Kánaán királyára, mígnem kiirták Jábint, a Kánaán királyát.