Készüljön a nép a szabadulásra

1 Az Úr pedig monda Mózesnek: Még egy csapást hozok a fáraóra és Egyiptomra, azután elbocsát titeket innen. Amikor mindenestől elbocsát, űzve hajt el titeket innen.

2 Szólj azért a népnek füle hallatára, hogy kérjenek a férfi az ő férfitársától, az asszony pedig az ő asszonytársától ezüstedényeket és aranyedényeket! 2Móz 3,22; 12,36

3 Az Úr pedig kedvessé tevé a népet az egyiptombeliek előtt. A férfiú Mózes is igen nagy vala Egyiptom földjén a fáraó szolgái előtt és a nép előtt.

Fenyegetés a tizedik csapással

4 És monda Mózes: Ezt mondja az Úr: Éjfél körül kimegyek Egyiptomba.

5 És meghal Egyiptom földjén minden elsőszülött, a fáraónak elsőszülöttétől fogva, aki az ő királyi székében ül, a szolgálónak elsőszülöttéig, aki malmot hajt, a baromnak is minden első fajzása.

6 És nagy jajgatás lesz egész Egyiptom földjén, amelyhez hasonló nem volt, és hasonló nem lesz többé.

7 De Izráel fiai közül az eb sem ölti ki nyelvét senkire, az embertől kezdve a baromig, hogy megtudjátok, hogy különbséget tett az Úr Egyiptom között és Izráel között.

8 És mindezek a te szolgáid lejönnek hozzám, és leborulnak előttem, mondván: Eredj ki te és mind a nép, amely téged követ, és csak azután megyek el. És nagy haraggal méne ki a fáraó elől. 2Móz 12,31.33

9 Az Úr pedig monda Mózesnek: Azért nem hallgat reátok a fáraó, hogy az én csudáim sokasodjanak meg Egyiptom földjén.

10 Mózes pedig és Áron mindezeket a csudákat megtevék a fáraó előtt; de az Úr megkeményíté a fáraó szívét. És nem bocsátá el Izráel fiait az ő földéről.