Sámson a filiszteusoknak nagy kárt okoz

1 Lőn pedig néhány nap múlva, a búzaaratásnak idejében, meglátogatta Sámson az ő feleségét, egy kecskegödölyét vivén néki, és monda: Bemegyek az én feleségemhez a hálóházba. De nem hagyá őt bemenni az ő atyja.

2 És monda annak atyja: Azt gondoltam, hogy gyűlölve gyűlölöd őt, azért odaadtam őt a te társadnak. De hát vajon húga nem szebb-é nálánál? Legyen őhelyette most az a tied.

3 És monda néki Sámson: Teljesen igazam lesz most a filiszteusokkal szemben, ha kárt okozok nékik.

4 És elment Sámson, és összefogdosott háromszáz rókát, és csóvákat vévén, a rókák farkait egymáshoz kötözé, és egy-egy csóvát tett minden két rókának farka közé.

5 És meggyújtá tűzzel a csóvákat, és beeresztette azokat a filiszteusok gabonájába, és felgyújtá a gabonakalangyákat,* az álló vetéseket, a szőlőket és az olajfaerdőket.

6 Akkor mondának a filiszteusok: Ki cselekedte ezt? És mondák: Sámson, Thimneus veje, mert elvette tőle az ő feleségét, és adta azt az ő társának. Felmenének annak okáért a filiszteusok, és megégeték az asszonyt és annak atyját tűzzel.

7 Sámson pedig monda nékik: Bátor* ezt cselekedtétek, mégis addig nem nyugszom meg, míg bosszúmat ki nem töltöm rajtatok.

8 És megverte őket keményen válluktól tomporukig, és lement és lakott Ethamban, a sziklabarlangban.

9 A filiszteusok pedig felmentek, és megszállották Júdát, és Lehiben telepedtek le.

10 Akkor mondának a Júda férfiai: Miért jöttetek fel ellenünk? Azok pedig mondának: Sámsont megkötözni jöttünk fel, hogy úgy cselekedjünk vele, mint ő cselekedett mivelünk.

11 Ekkor háromezer ember ment le Júdából Ethamba a sziklabarlanghoz, és monda Sámsonnak: Nem tudod-é, hogy a filiszteusok uralkodnak mirajtunk? Miért cselekedted ezt velünk? Ő pedig monda nékik: Amiképpen cselekedtek ők velem, én is úgy cselekedtem velük.

12 És mondának néki: Azért jöttünk le, hogy megkötözzünk, és hogy a filiszteusok kezébe adjunk téged. Sámson pedig monda nékik: Esküdjetek meg nékem, hogy ti nem rohantok reám!

13 És azok felelének néki, mondván: Nem! Csak megkötözvén megkötözünk, és kezükbe adunk, de nem ölünk meg téged. Azután megkötözték őt két új kötéllel, és felvezették őt a kőszikláról.

14 És mikor Lehi felé közeledett, és a filiszteusok már ujjongtak elébe, felindítá őt az Úrnak lelke, és olyanok lettek a karján levő kötelek, mint a lenszálak, melyeket megperzsel a tűz, és lemállottak a kötések kezeiről.

15 És egy nyers szamárállcsontot talála, és kinyújtván kezét, felvevé azt, és agyonvert vele ezer embert.

16 És monda Sámson: Szamár állcsontjával seregeket seregre, Szamár állcsontjával ezer férfit vertem le.

17 És mikor ezt elmondotta, elvetette kezéből az állcsontot, és elnevezé azt a helyet Ramath-Lehinek.

18 Azután megszomjúhozék felette igen, és felkiáltott az Úrhoz, és monda: Te adtad szolgád kezébe ezt a nagy győzelmet, és most szomjan kell meghalnom, és a körülmetéletlenek kezébe jutnom.

19 Akkor meghasítá Isten a zápfogat, mely az állcsontban volt, és víz fakadt ki abból. Ő pedig ivott, ereje megtért, és megéledett. Azért neveztetik a „segítségül hívás forrásának” e hely Lehiben mind e mai napig.

20 És ítélé Sámson Izráelt a filiszteusok idejében húsz esztendeig.