Tírusz pusztulásáról prófétál

1 És lőn a tizenegyedik esztendőben, a hónap elsején lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! Mivelhogy ezt mondá Tírusz Jeruzsálemre: Haha! Eltört a népek kapuja, felém fordulva nyitva van. Én megtelek, ha ő elpusztul. Ám 1,9; Zsolt 79,4

3 Ez okáért így szól az Úr Isten: Ímé, én, Tírusz, tereád megyek, és hozok fel ellened sok nemzetet, miként a tenger fölhozza hullámit.

4 És elhányják Tírusz kőfalait, és lerontják tornyait, s levonszom még porát is róla, s kopasz sziklává teszem őt. Ésa 23,1; 8-14

5 Hálók kivető helye lesz a tenger közepén, mert én szólottam – ezt mondja az Úr Isten –, s legyen a nemzetek ragadománya!

6 És leányai, kik a mezőségen vannak, fegyverrel ölettessenek meg, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.

7 Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én hozom Tírusz ellen Nabukodonozort, Babilon királyát északról, a királyok királyát lovakkal, szekerekkel, lovagokkal, sereggel és sok néppel. Dán 2,37.38

8 Leányaidat ott a mezőségen fegyverrel öli meg, és állat ellened tornyot, és tölt ellened sáncot, és emel ellened pajzsfedelet.

9 És faltörő kosával ütteti kőfalaidat, s tornyaidat lerontja fegyvereivel.

10 Lovainak sokasága miatt belep téged poruk. A lovagoknak, kerekeknek és szekereknek robogása miatt megrendülnek kőfalaid, mikor bemegy kapuidon, amint be szoktak menni a megtörött városba.

11 Lovainak körmeivel tapodja meg minden utcádat, népedet fegyverrel öli meg, s erősséged oszlopai a földre dőlnek. Jer 47,3; Ésa 5,28

12 És prédára hányják gazdagságodat, és elragadozzák áruidat, és letörik kőfalaidat, s gyönyörűséges házaidat lerontják, és köveidet és fáidat s még porodat is a víz közepére hányják.

13 És megszüntetem éneklésed hangosságát, és citeráid zengése nem hallatik többé. Ésa 24,8

14 És kopasz sziklává teszlek, hálók kivető helye leszel, hogy többé meg ne építsenek, mert én, az Úr szóltam – ezt mondja az Úr Isten.

15 Így szól az Úr Isten Tírusznak: Bizonyára a te romlásod zuhanásától, mikor a sebesültek nyögnek, mikor a tebenned valók öltön-ölettetnek, megrendülnek a szigetek.

16 És leszáll királyi székéről a tenger minden fejedelme, és elvetik köntöseiket, s hímes ruháikat levetik, rettegésekbe öltöznek, a földön ülnek, és rettegnek minden szempillantásban, s elborzadnak miattad.

17 És gyászéneket kezdenek rólad, és ezt mondják néked: Mi módon veszél el te, akit laknak a tengerekről, te híres-neves város, mely hatalmas vala a tengeren, ő és lakosai, akik félelmükre valának minden mellettük lakozóknak?

18 Ímé, rettegnek a szigetek zuhanásod napján, és megfélemlenek a tengerben való szigetek ilyen véged miatt.

19 Mert azt mondja az Úr Isten: Mikor én téged elpusztult várossá teszlek, mint amely városokat nem laknak, mikor a mélység árját felhozom reád, hogy beborítsanak a sok vizek,

20 akkor levonszlak téged azokkal, kik sírgödörbe szállanak, a hajdan népéhez. És lakatlak téged a mélységek országában, a hajdan pusztaságaiban együtt azokkal, akik sírgödörbe szálltak, hogy többé senki ne lakjék benned. És ha megmutattam dicsőségemet az élőknek földjén,

21 rémségesen cselekszem veled, és nem leszel. S keresni fognak, de többé örökké meg nem találnak – ezt mondja az Úr Isten.