MÓZES II. KÖNYVE
8. fejezet
Fenyegetés a második csapással
1 És monda az Úr Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, és mondd néki: Azt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem!
2 Ha pedig te el nem akarod bocsátani, ímé, én egész határodat békákkal verem meg.
3 És a folyóvíz békáktól pozsog, és felmennek és bemennek a te házadba és ágyasházadba és ágyadra és a te szolgáid házába és néped közé és a te kemencéidbe és sütőteknőidbe.
4 És reád és népedre s minden te szolgáidra felmennek a békák.
5 És monda az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyújtsd ki kezedet a te vessződdel a folyóvizekre, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a békákat Egyiptom földjére!
6 És kinyújtá kezét Áron Egyiptom vizeire, és békák jövének fel, és ellepék Egyiptom földjét.
7 De az írástudók is úgy cselekedének az ő titkos mesterségükkel, és felhozák a békákat Egyiptom földjére.
8 És hívatá a fáraó Mózest és Áront, és monda: Könyörögjetek az Úrnak, hogy távolítsa el rólam és az én népemről a békákat, és én elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak.
9 Mózes pedig monda a fáraónak: Parancsolj velem: Mikorra könyörögjek éretted és a te szolgáidért és a te népedért, hogy elpusztuljanak a békák tőled és házaidtól, és csak a folyóvízben maradjanak meg?
10 Felele a fáraó: Holnapra. És monda Mózes: Amint kívánod, hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi Urunkhoz, Istenünkhöz.
11 És eltávoznak a békák tőled meg a te házaidtól, szolgáidtól és a te népedtől; csak a folyóvízben maradnak meg.
12 És kiméne Mózes és Áron a fáraótól, és kiálta Mózes az Úrhoz a békák felől, amelyeket a fáraóra bocsátott vala.
13 És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék, és kiveszének a békák a házakból, udvarokból és mezőkről.
14 És rakásokba gyűjték azokat össze, és a föld megbüzhödék.
15 S amint látá a fáraó, hogy baja könnyebbül, megkeményíté az ő szívét, és nem hallgata reájuk, amint megmondotta vala az Úr.
16 És szóla az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyújtsd ki a te vessződet, és sújtsd meg a föld porát, hogy tetvekké legyen egész Egyiptom földjén!
17 És akképpen cselekedének. Áron kinyújtá kezét az ő vesszejével, és megsújtá a föld porát, és tetvek lőnek emberen és barmon, a föld minden pora tetvekké lőn egész Egyiptom földjén.
18 És úgy cselekedének az írástudók is az ő varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elő, de nem teheték. És valának a tetvek emberen és barmon.
19 És mondák az írástudók a fáraónak: Az Isten ujja ez. De kemény maradt a fáraó szíve, és nem hallgata reájuk; amint mondotta vala az Úr.
Negyedik csapás: bogarak (bögölyök)
20 Az Úr pedig monda Mózesnek: Kelj fel reggel, és állj a fáraó eleibe; ímé, kimegy a vizek felé, és mondd néki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem!
21 Mert ha el nem bocsátod az én népemet, ímé, én bocsátok tereád, a te szolgáidra és a te népedre és a te házaidra ártalmas bogarakat, és megtelnek az egyiptombeliek házai ártalmas bogarakkal és a föld is, amelyen ők vannak.
22 De különválasztom azon a napon a Gósen földjét, amelyen az én népem lakik, hogy ne legyenek ott ártalmas bogarak, azért, hogy megtudd, hogy én vagyok az Úr ezen a földön.
23 És különbséget tészek az én népem között és a te néped között. Holnap lészen e jelenség.
24 És akképpen cselekedék az Úr: jövének ugyanis ártalmas bogarak a fáraó házára és az ő szolgái házára, és egész Egyiptom földjén pusztává lőn a föld az ártalmas bogarak miatt.
25 És hívatá a fáraó Mózest és Áront, és monda: Menjetek, áldozzatok a ti Istenteknek ezen a földön!
26 Mózes pedig monda: Nincs rendén, hogy úgy cselekedjünk, hogy mi azt áldozzuk az Úrnak, a mi Istenünknek, ami utálatos az egyiptombeliek előtt. Ímé, ha azt áldozzuk az ő szemeik előtt, ami az egyiptombelieknek utálatos, nem köveznek-é meg minket?
27 Háromnapi járóföldre megyünk a pusztába, és úgy áldozunk a mi Urunknak, Istenünknek, amint megmondja nékünk. 2Móz 3,18
28 És monda a fáraó: Én elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti Uratoknak, Istenteknek a pusztában, csak nagyon messze ne távozzatok! Imádkozzatok érettem!
29 Mózes pedig monda: Ímé, én kimegyek tetőled, és imádkozom az Úrhoz, és eltávoznak az ártalmas bogarak a fáraótól és az ő szolgáitól és az ő népétől holnap. Csak megint el ne ámítson a fáraó, hogy el ne bocsássa a népet áldozni az Úrnak!
30 És kiméne Mózes a fáraótól, és imádkozék az Úrhoz.
31 És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék: s eltávozának az ártalmas bogarak a fáraótól, szolgáitól és népétől, egy sem marada.
32 De a fáraó ezúttal is megkeményíté az ő szívét, és nem bocsátá el a népet.