ÉZSAIÁS KÖNYVE
34. fejezet
Edóm elpusztul
1 Jöjjetek ide, népek, halljátok, figyeljetek, nemzetek! Hallja meg a föld és ami rajta él, a világ és minden szülötte!
2 Megharagudott az Úr valamennyi népre, haragra lobbant egész seregükre, kiirtja, vágóhídra viszi őket. Zsolt 2,9; Jel 19,15
3 Az elesettek kidobva hevernek, bűzt árasztanak a hullák, a hegyek is tocsognak a vértől. Ézs 14,19; Ez 32,5-6
4 Széthull az ég minden serege, összecsavarodik az ég, mint egy könyvtekercs; úgy lehull egész serege, ahogy a levél lehull a szőlőről, vagy ahogy a lomb a fügefáról. Ézs 13,10; Jóel 3,3-4; Mt 24,29; Mk 13,24-25; 2Pt 3,12; Jel 6,13-14
5 Vért akar inni mennyei kardom, ezért lesújt Edómra, a népre, amelyet kiirtásra ítéltem. 5Móz 32,41-42; Ézs 63,1; Jer 46,10; 49,7-22; 50,27; 51,40; Ez 39,17-20; Jel 19,17-18
6 Az Úr kardja csupa vér, csepeg róla a zsír, bárányok és bakok vére, kosok veséjének kövérje, mert áldozatot tart az Úr Bocrában, nagy mészárlást Edóm országában.
7 Hullanak a bivalyok, és a marhák az erős bikákkal együtt. Vértől részegedik meg a földjük, kövérjétől lesz zsíros ott a por.
8 Mert az Úr bosszúállásának napja ez, a megtorlás esztendeje Sion perében. Zsolt 137,7; Ézs 63,4; Ez 25,12-14; 35,5
9 Patakjai szurokká változnak, pora kénkővé válik, földje pedig égő szurokká. 1Móz 19,24; Jer 49,18
10 Nem alszik el sem éjjel, sem nappal, szüntelenül gomolyog a füstje. Nemzedékről nemzedékre pusztaság marad, soha senki nem jár arra. 2Kir 21,13; Zof 2,14; Jel 14,11; 18,2; 19,3
11 Pelikán és bölömbika veszi majd birtokba, fülesbagoly és holló tanyázik benne. Mert kifeszíti fölötte az Úr a mérőzsinórt, hogy kietlenné váljon, és a mérőónt, hogy pusztává legyen. 1Móz 1,2; Ézs 14,23; Ám 7,7-9
12 Nemesei senkit sem kiáltanak királlyá, vezetői mind semmivé lesznek.
13 Palotáit gaz veri föl, erődjeit csalán és tüskebozót. Sakálok hajléka lesz, struccmadarak tanyája. Ézs 13,19-22; Jer 50,39-40
14 Ott találkozik a vadmacska a hiénával, egyik pusztai démon a másikkal. Ott pihen az éjjeli boszorkány, ott talál magának nyugvóhelyet.
15 Ott fészkel a bagoly, oda rakja tojásait, melengeti és kikölti azokat a maga árnyékában. Ott gyülekeznek a kányák: az anyamadár és a párja.
16 Keressétek majd ki az Úr könyvéből, és olvassátok el! Egy sem fog hiányozni ezek közül, sem egyik, sem másik nem marad távol, hiszen az Úr ad parancsot nekik, az ő lelke gyűjti össze őket. 2Móz 32,32; Zsolt 33,9; Ézs 41,26; Mt 24,35; Jel 5,1-9
17 Ő sorsolta ki ezt nekik, az ő keze mérte ki mérőzsinórral a részüket. Birtokba veszik azt örökre, nemzedékről nemzedékre benne tanyáznak. Mal 1,3-4