A ZSOLTÁROK KÖNYVE
137. fejezet
A babiloni foglyok panasza
1 Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. Jer 39,9
2 A fűzfákra akasztottuk ott hárfáinkat.
3 Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből!
4 Hogyan énekelhetnénk éneket az Úrról idegen földön?
5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem! Jer 51,50
6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek!
7 Emlékezz, Uram, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig! Ézs 34,5-8; Ez 35; Abd 11
8 Babilon pusztulásra méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél.
9 Boldog lesz, aki megragadja és a sziklához csapja csecsemőidet! Ézs 13,16