Az örökre egyesültek hűsége

1 Vajha lennél nékem, én atyámfia, ki az én anyámnak emlőjét szopta, hogy téged kívül találván megcsókolnálak, még sem utálnának meg engem!

2 Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába, te oktatgatnál engem, én meg borral itatnálak, fűszeressel, gránátalmaborral.

3 Az ő bal keze az én fejem alatt, és jobb kezével megölel engem. Énekek 2,6

4 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet, mígnem ő akarja? Énekek 2,7

5 Kicsoda ez, aki feljő a pusztából, aki az ő szerelmeséhez támaszkodik? Az almafa alatt költöttelek fel téged, ott szült téged a te anyád, ott szült téged a te szülőd. Énekek 3,6

6 Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra! Mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem, lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.

7 Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet, a folyóvizek sem boríthatnák azt el, ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért, mégis megvetnék azt.

8 Kicsiny húgunk van nékünk, akinek nincsen még emlője. Mit cselekedjünk a mi húgunk felől a napon, melyen arról szót tesznek?

9 Ha ő kőfal, építünk azon ezüstből palotát; ha pedig ajtó ő, elrekesztjük őt cédrusdeszkával.

10 Mikor én olyan leszek, mint a kőfal, és az én emlőim, mint a tornyok, akkor olyan leszek őelőtte, mint aki békességet nyer.

11 Szőlője volt Salamonnak Baálhamonban, adta az ő szőlőjét a pásztoroknak, ki-ki annak gyümölcséért hoz ezer-ezer ezüst siklust.

12 Az én szőlőmre, mely énreám néz, nékem gondom lesz. Az ezer siklus, Salamon, tiéd legyen, a kétszáz annak gyümölcsének őrizőié.

13 Oh, te, aki lakol a kertekben! A te társaid a te szódra figyelmeznek. Hadd halljam én is!

14 Fuss, én szerelmesem, és légy hasonló a vadkecskéhez vagy a szarvasnak fiához a drága füveknek hegyein!