Dávid elkéri Akhimélek paptól a szent kenyereket és Góliát kardját

1 És Dávid elméne Nóbba Akhimélek paphoz. Akhimélek pedig megrettenve ment Dávid elé, és monda néki: Mi dolog, hogy csak egyedül vagy, és senki sincs veled?

2 És monda Dávid Akhimélek papnak: A király bízott reám valamit, és monda nékem: Senki se tudja meg azt a dolgot, amiért elküldélek téged, és amit parancsoltam néked. Azért a szolgákat elküldém erre és erre a helyre.

3 Most azért, mi van kezednél? Adj öt kenyeret nékem, vagy egyebet, ami van.

4 És felele a pap Dávidnak, és monda: Nincs közönséges kenyér kezemnél, hanem csak szentelt kenyér van, ha ugyan a szolgák tisztán tartották magukat, legalább az asszonytól. 3Móz 24,5-9; 3Móz 15,18

5 Dávid pedig felele a papnak, és monda néki: Bizonyára el volt tiltva mitőlünk az asszony mind tegnap, mind azelőtt, mikor elindulék, és a szolgák holmija is tiszta vala (jóllehet az út közönséges), azért bizonyára megtartatik ma szentnek az edényekben.

6 Adott azért a pap néki szentelt kenyeret, mert nem volt ott más kenyér, hanem csak szent kenyér, melyeket elvettek az Úrnak színe elől, hogy meleg kenyeret tegyenek ahelyett azon a napon, amelyen az előbbit elvevék.

7 Vala pedig ott azon a napon Saul szolgái közül egy ember, ott tartózkodva az Úr előtt, akit Doégnak hívtak, aki edomita volt, Saul pásztorainak számadója.

8 És monda Dávid Akhiméleknek: Nincsen-é kezednél egy dárda vagy valami fegyver? Mert sem kardomat, sem fegyverzetemet nem hoztam magammal, mivel a király dolga sürgős vala.

9 És monda a pap: A filiszteus Góliátnak a kardja, akit te megöltél az Elah völgyében, ímhol van posztóba betakarva az efód mögött. Ha azt el akarod vinni, vidd el, mert azonkívül más nincsen itt. És monda Dávid: Nincs ahhoz hasonló, add ide azt nékem!

Dávid Ákhis királyhoz fut

10 És felkele Dávid, és elfutott azon a napon Saul elől, és elment Ákhishoz, Gáthnak királyához.

11 És mondának Ákhis szolgái néki: Vajon nem ez-é Dávid, annak az országnak királya? Vajon nem erről énekelték-é a körtáncban, mondván: Saul megverte az ő ezrét, Dávid is az ő tízezrét? 1Sám 18,7

12 És mikor eszébe vevé Dávid ezeket a beszédeket, igen megrémüle Ákhistól, Gáthnak királyától.

13 És megváltoztatá magaviseletét őelőttük, és őrjönge kezeik között, és irkál vala a kapuknak ajtain, nyálát pedig szakállán folyatja alá.

14 És monda Ákhis az ő szolgáinak: Ímé, látjátok, hogy ez az ember megőrült, miért hoztátok őt hozzám?

15 Szűkölködöm-é őrültekben, hogy idehoztátok ezt, hogy bolondoskodjék előttem? Ez jöjjön-é be házamba?