Áron vesszeje kivirágzik

1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

2 Szólj Izráel fiainak, és végy tőlük egy-egy vesszőt az ő atyáiknak háza szerint, az ő atyáik házának valamennyi fejedelmétől tizenkét vesszőt, és kinek-kinek a nevét írd fel az ő vesszejére!

3 Az Áron nevét pedig írd a Lévi vesszejére, mert egy vessző esik az ő atyjuk házának fejéért.

4 És tedd le azokat a gyülekezet sátorában a bizonyság ládája elé, ahol megjelenek néktek!

5 És lesz, hogy annak a férfiúnak vesszeje, akit elválasztok, kihajt. Így hárítom el magamról Izráel fiainak zúgolódásait, amelyekkel zúgolódnak tiellenetek.

6 Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és adának néki mind az ő fejedelmeik egy-egy vesszőt egy-egy fejedelemért az ő atyáiknak háza szerint tizenkét vesszőt. Az Áron vesszeje is azok között a vesszők között vala.

7 És letevé Mózes a vesszőket az Úr elé a bizonyság sátorában.

8 És lőn másnap, hogy beméne Mózes a bizonyság sátorába, és ímé, kihajtott vala a Lévi házából való Áronnak vesszeje, és hajtást hajtott, és virágot növelt, és mandulát érlelt.

9 És kihozá Mózes mindazokat a vesszőket az Úr színe elől mind az Izráel fiai elé, és miután megnézték vala, vevé ki-ki az ő vesszejét.

10 És monda az Úr Mózesnek: Vidd vissza az Áron vesszejét a bizonyság ládája elé, hogy őriztessék ott a lázadó fiaknak jegyül, hogy megszűnjék az énellenem való zúgolódásuk, hogy meg ne haljanak! Zsid 9,4

11 És megcselekedé Mózes, amint parancsolta vala az Úr néki, akképpen cselekedék.

12 És szólának Izráel fiai Mózesnek, mondván: Ímé, pusztulunk, veszünk, mi mindnyájan elveszünk!

13 Valaki közel járul az Úrnak sátorához, meghal. Avagy mindenestől elpusztulunk-é?!