A benjáminita Gibea lakóinak szörnyű tette

1 Ugyanebben az időben, amikor nem volt király Izráelben mint jövevény tartózkodott az Efraim-hegység oldalán egy lévita, aki ágyas nőt szerzett magának Júda Bethleheméből.

2 Paráználkodék pedig nála az ő ágyasa, és elméne tőle atyjának házához, Júdának Bethlehemébe, és ott maradt négy hónapig.

3 Ekkor felkelvén az ő férje, utánament, hogy lelkére beszéljen, és hogy visszavigye őt. Szolgája és egy pár szamár volt vele. Az pedig bevezette őt az ő atyjának házába, és mikor meglátta őt a leánynak atyja, örvendve eléje ment.

4 És ott tartóztatá őt ipa,* a leánynak atyja, és ő ott maradt nála három napig, és ettek, ittak, és ott is háltak.

5 És mikor a negyedik napon reggel korán felkeltek, és ő felkészült, hogy elmenjen, monda a leánynak atyja az ő vejének: Erősítsd meg szívedet egy falat kenyérrel, azután menjetek el!

6 És leültek, és mindketten együtt ettek és ittak, és monda a leány atyja a férfiúnak: Gondold meg, és hálj itt az éjjel, és gyönyörködjék a te szíved!

7 Mikor pedig felkelt az a férfiú, hogy elmenjen, addig marasztá őt az ipa, hogy ott maradt megint éjszakára.

8 És felkelt azután az ötödik napon jókor reggel, hogy elmenjen, és monda a leánynak atyja: Erősítsd meg, kérlek, a te szívedet. És mulatozának, míg elhanyatlék a nap, és együtt evének mindketten.

9 Ekkor felkele az a férfiú, hogy elmenjen ágyasával és szolgájával, de ipa, a leánynak atyja, így szólt hozzá: Ímé, a nap már lehanyatlik, hogy beesteledjék, azért háljatok meg itt! Ímé, nyugalomra hajlik a nap, hálj itt, és gyönyörködjék a te szíved! Holnap aztán készüljetek fel jókor reggel a ti utatokra, és menj el sátorodba!

10 De a férfiú nem akart ott meghálni, és felkelt és elment, és egész Jebusig jutott (ez Jeruzsálem). Egy pár megterhelt szamár és ágyasa volt vele.

11 Mikor pedig Jebus mellett voltak, a nap már igen alászállott, és monda a szolga az ő urának: Jerünk és térjünk be a jebuzeusok e városába, és háljunk ott!

12 És monda néki az ő ura: Ne térjünk be az idegenek városába, ahol senki sincs az Izráel fiai közül, inkább menjünk el Gibeáig!

13 És monda az ő szolgájának: Siess, és menjünk e két hely valamelyikébe, és háljunk vagy Gibeában vagy Rámában!

14 És továbbvonultak, és elmenének, és a nap Gibea mellett ment le felettük, amely Benjáminé.

15 És odatértek, hogy bemenjenek, és megháljanak Gibeában. Mikor pedig oda bement, leült a város piacán, mert nem volt senki, aki őket házába behívná éjszakára.

16 És ímé, egy öregember jöve a munkából a mezőről késő este. Ez a férfiú az Efraim hegységéről való volt, és csak jövevény Gibeában, míg a helynek lakói benjáminiták voltak.

17 És mikor felemelte szemeit, és meglátta azt az utas embert a város piacán, monda az öregember néki: Hová mégy, és honnan jössz?

18 Ez pedig monda néki: Megyünk Júda Bethleheméből az Efraim-hegység oldaláig, ahonnan való vagyok. Júda Bethlehemében voltam, és most az Úr házához megyek, és nincsen senki, aki házába fogadna engem.

19 Pedig szalmánk és abrakunk is van szamaraink számára, és kenyerem és borom is van a magam és a te szolgálód és emez ifjú számára, ki szolgáddal van, úgyhogy semmiben sem szűkölködünk.

20 Ekkor monda a vénember: Békesség néked! Mindarra, ami nélkül csak szűkölködöl, nékem lesz gondom. Csak nem hálsz itt az utcán?!

21 És elvezette őt az ő házához, és abrakot adott az ő szamarainak. Azután megmosták lábaikat, és ettek és ittak.

22 És mikor vígan laknának, ímé, a város férfiai, a Béliál fiainak emberei, körülvették a házat, és az ajtót döngetve, mondának az öregembernek, a ház urának, mondván: Hozd ki azt a férfiút, aki házadhoz jött, hogy ismerjük meg őt! Hós 9,9; 10,9

23 És kiment hozzájuk az a férfiú, a háznak ura, és monda nékik: Ne, atyámfiai, ne cselekedjetek ilyen gonoszt, minekutána az a férfiú az én házamhoz jött, ne tegyétek vele azt az alávaló dolgot!

24 Ímé, itt van hajadon leányom és az ő ágyasa, ezeket hozom ki néktek, és ezeket nyomorgassátok, és tegyétek velük azt, amit csak tetszik, csak e férfiúval ne cselekedjétek azt az alávaló dolgot!

25 A férfiak azonban nem akartak reá se hallgatni. Ekkor kézen fogta az a férfiú az ő ágyasát, és kivitte nékik az utcára. Ezek pedig megszeplősíték őt, és gonoszul élének vele egész éjszaka reggelig, és csak mikor feltetszett a hajnal, akkor bocsátották el.

26 És elment az asszony virradat előtt, és reggel ott rogyott össze annak a férfiúnak háza ajtajánál, amelyben az ő ura volt reggelig.

27 Mikor pedig felkelt az ő ura reggel, és kinyitotta a ház ajtaját, és kiment, hogy útnak induljon, ímé, az asszony, az ő ágyasa, ott feküdt elterülve a ház ajtaja előtt, és kezei a küszöbön.

28 És monda néki: Kelj fel, és menjünk el! De az nem felelt néki. Ekkor feltette őt a szamárra, és felkelt a férfiú, és elment hazájába.

29 És mikor hazaért, kést vett elő, és megfogta ágyasát, és tagról tagra szétvagdalta őt tizenkét darabba, és szétküldözte Izráel minden határába.

30 Lőn pedig, hogy mindenki, aki ezt látta, azt mondotta: Nem történt és nem láttatott ehhez hasonló dolog, mióta csak feljöttek az Izráel fiai Egyiptomnak földjéből mind e mai napig. Gondolkodjatok e dolog felől, tartsatok tanácsot, és beszéljétek meg!