Dániel látomása a médek és perzsák birodalmáról, a görögökéről és az Isten népével kegyetlenül bánó királyról

1 Belsazár király uralkodásának harmadik esztendejében látomás jelenék meg nékem, Dánielnek, annak utána, amely először jelent meg nékem. Dán 5; 7,1

2 És láték látomásban, és mikor láték, Susán várában voltam, amely Elám tartományában van. És láték látomásban, és ímé, az Ulai folyam mellett valék. Eszt 1,2; Jer 49,34-39

3 És felemelém szemeimet, és látám, és ímé, egy kos álla a folyam előtt, és két szarva vala, és az a két szarv magas vala, de egyik a másiknál magasabb, és a magasabb később növekedék.

4 Látám azt a kost szarvaival öklelkezni napnyugot, észak és dél felé. És semmi állat sem állhata meg előtte, és senki sem szabadíthata meg kezéből, és tetszése szerint cselekedék, és naggyá lőn. Dán 11,2

5 És míg én szemlélém, ímé, egy kecskebak jöve napnyugot felől az egész föld színére, és nem is illeté a földet. És ennek a baknak tekintélyes szarva vala az ő szemei között.

6 És méne a kétszarvú koshoz, amelyet láték állani a folyam előtt, és feléje futa erejének indulatában.

7 És látám a koshoz érni, és nékidühödött, és leüté a kost, és letöré két szarvát, és nem vala erő a kosban megállani előtte, és leüté a földre, és megtapodá, és nem vala a kosnak senkije, aki őt megmentse annak kezéből. Dán 11,3

8 A kecskebak pedig igen naggyá lőn. De mikor elhatalmasodék, eltörék a nagy szarv, és helyébe négy tekintélyes szarv növe az égnek négy szele felé. Dán 11,4

9 És azok közül egyből egy kis szarv támada, és nagyon megnöve délre, napkeletre és a kívánatos föld felé. Dán 11,16.41-43

10 És megnöve mind az ég seregéig, és a földre vete némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodá.

11 És a seregnek fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az ő szentségének helye. Dán 11,31

12 És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt. És földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van.

13 És hallék egy szentet szólni, és monda egyik szent annak, aki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? S a szent hely és a sereg meddig tapostatik?

14 És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.

15 És lőn, hogy mikor én, Dániel, látám e látomást, és keresém az értelmét, ímé, előmbe álla egy férfiúhoz hasonló alak.

16 És emberi szót hallék az Ulai közén. Kiálta pedig és monda: Gábriel, értesd meg azzal a látást! Dán 9,21

17 És odajöve, ahol én állék, és amint jöve, megrettenék, és orcámra esém, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia! Mert az utolsó időre szól ez a látomás.

18 És mikor szóla velem, ájultan esém orcámmal a földre. De megillete engem és helyemre állíta. Dán 10,10

19 És monda: Ímé, én megmondom néked, mi lesz a haragnak végén? Mert a végső időre szól.

20 Az a kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és Perzsiának királya. Dán 5,31

21 A szőrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pedig, amely szemei között vala, az az első király. Dán 11,3-4

22 Hogy pedig az letöretteték, és négy álla helyébe: négy ország támad abból a nemzetből, de nem annak erejével.

23 És ezek országai után, mikor elfogynak a gonoszok, támad egy kemény orcájú, ravaszságokhoz értő király.

24 És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csudálatosképpen pusztít, és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek népét.

25 És a maga eszén jár, és szerencsés lesz az álnokság az ő kezében, és szívében felfuvalkodik, és hirtelen elveszt sokakat. Sőt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg.

26 És az estvéről és reggelről való látomás, amely megmondatott, igazság. Te azonban pecsételd be a látomást, mert sok napra való. Dán 12,4-9; Jel 10,4

27 És én, Dániel, elájulék, és beteg valék néhány napig, de felkelék, és a király dolgát végezém. És álmélkodám ezen a látáson, és senki sem értette. Dán 6,2