Dávid és Jonatán megerősítik baráti szövetségüket

1 Elfuta azért Dávid Nájóthból, mely Rámában van, és elméne és monda Jonatánnak: Mit cselekedtem? Mi vétkem van, és mi bűnöm atyád előtt, hogy életemre tör?

2 Ő pedig monda néki: Távol legyen! Te nem fogsz meghalni. Ímé, az én atyám nem cselekszik sem nagy, sem kicsiny dolgot, hogy nékem meg ne mondaná. Miért titkolná el azért atyám előlem ezt a dolgot? Nem úgy van!

3 Mindazáltal Dávid még megesküvék, és monda: Bizonyára tudja a te atyád, hogy te kedvelsz engem, azért azt gondolá: Ne tudja ezt Jonatán, hogy valamiképp meg ne szomorodjék! De bizonyára él az Úr, és él a te lelked, hogy alig egy lépés van köztem és a halál között.

4 És felele Jonatán Dávidnak: Amit lelked kíván, megteszem éretted.

5 És monda Dávid Jonatánnak: Ímé, holnap újhold lesz, mikor a királlyal kellene leülnöm, hogy egyem, de te bocsáss el engem, hogy elrejtőzzem a mezőn a harmadik nap estéjéig. 4Móz 10,10; 28,11-15

6 Ha kérdezősködnék atyád utánam, ezt mondjad: Sürgősen kéredzett Dávid tőlem, hogy elmehessen Betlehembe, az ő városába, mert ott az egész nemzetségnek esztendőnként való áldozata van most.

7 Ha azt fogja mondani: Jól van, úgy békessége van a te szolgádnak, ha pedig nagyon megharagudnék, úgy tudd meg, hogy a gonosz tettre elhatározta magát.

8 Cselekedjél azért irgalmasságot a te szolgáddal, mert az Úr előtt szövetséget kötöttél énvelem, a te szolgáddal. Ha azonban gonoszság van bennem, ölj meg te! Miért vinnél atyádhoz engemet?

9 Jonatán pedig felelé: Távol legyen az tőled! Ha bizonyosan megtudom, hogy atyám elhatározta magát arra, hogy a gonosz tettet rajtad végrehajtsa, avagy nem mondanám-é meg azt néked?

10 És monda Dávid Jonatánnak: Kicsoda adja nékem tudtomra, hogy amit atyád felelni fog néked, szigorú-é?

11 És monda Jonatán Dávidnak: Jer, menjünk ki a mezőre! És kimenének mindketten a mezőre.

12 Akkor monda Jonatán Dávidnak: Az Úr az Izráelnek Istene. Ha kipuhatolhatom atyámtól holnap ilyenkorig vagy holnapután, hogy ímé, Dávid iránt jó akarattal van, tehát nem küldök-é ki akkor hozzád, és jelentem-é meg néked?

13 Úgy cselekedjék az Úr Jonatánnal most és azután is, ha atyámnak az tetszenék, hogy gonosszal illessen téged, hogy tudtodra adom néked, és elküldelek téged, hogy békében elmehess. És az Úr legyen veled, mint volt az én atyámmal!

14 És ne csak amíg én élek, és ne csak magammal cselekedjél az Úrnak irgalmassága szerint, hogy meg ne haljak,

15 hanem meg ne vond irgalmasságodat az én házamtól soha, még akkor se, hogyha az Úr kiirtja Dávid ellenségeit, mindegyiket a földnek színéről!

16 Így szerze szövetséget Jonatán a Dávid házával, mondván: Vegyen számot az Úr a Dávid ellenségeitől!

17 És Jonatán még egyszer megesketé Dávidot, iránta való szeretetéből. Mert úgy szerette őt, mint a saját lelkét.

18 Monda pedig néki Jonatán: Holnap újhold lesz, és kérdezősködni fognak utánad, mert helyed üres leend.

19 A harmadik napon pedig jöjj alá gyorsan, és eredj arra a helyre, ahol elrejtőzél amaz esemény napján, és maradj ott az útmutató kő mellett! 1Sám 19,2-7

20 És én három nyilat lövök oldalához, mintha magamtól célba lőnék.

21 És ímé, utánuk küldöm a gyermeket: Eredj, keresd meg a nyilakat! Ha azt mondom a gyermeknek: Ímé, mögötted vannak emerre, hozd el azokat! És jöjj elő, mert békességed van néked, és nincs baj, él az Úr!

22 Ha pedig azt mondom a gyermeknek: Ímé, előtted vannak a nyilak amarra! Akkor menj el, mert elküldött téged az Úr.

23 És erre a dologra nézve, amelyet megbeszéltünk egymás közt, ímé, az Úr legyen bizonyság közöttem és közötted mindörökké!

24 Elrejtőzék azért Dávid a mezőn. És mikor az újhold eljött, leült a király az ebédhez, hogy egyék.

25 És mikor leült a király a maga székébe, most is úgy, mint máskor, a fal mellett levő székbe, Jonatán felkele, és Abner ült Saul mellé, a Dávid helye pedig üres vala.

26 És Saul semmit sem szólott azon a napon, mert azt gondolá: Valami történt vele, nem tiszta, bizonyosan nem tiszta.

27 És lőn az újhold után következő napon, a második napon, mikor ismét üres volt a Dávid helye, monda Saul az ő fiának, Jonatánnak: Isainak fia miért nem jött el az ebédre sem tegnap, sem ma?

28 Jonatán pedig felele Saulnak: Elkéredzék tőlem Dávid Betlehembe,

29 és monda: Ugyan bocsáss el engem, mert nemzetségünknek áldozata van most a városban, és ezt parancsolta nékem bátyám. Azért, ha kedvelsz engem, kérlek, hadd menjek el, hogy megnézzem testvéreimet. Ezért nem jött el a király asztalához.

30 Akkor felgerjede Saulnak haragja Jonatán ellen, és monda néki: Te elfajult, engedetlen gyermek! Jól tudom, hogy kiválasztottad az Isainak fiát a magad gyalázatára és anyád szemérmének gyalázatára!

31 Mert mindaddig, míg Isainak fia él a földön, nem állhatsz fenn sem te, sem a te királyságod. Most azért küldj érette, és hozasd ide őt hozzám, mert ő a halál fia.

32 Jonatán pedig felele Saulnak, az ő atyjának, és monda néki: Miért kell meghalnia, mit vétett?

33 Akkor Saul utánadobta dárdáját, hogy általüsse őt. És megérté Jonatán, hogy atyja elvégezé, hogy megölje Dávidot.

34 És felkele Jonatán az asztaltól nagy haraggal, és semmit sem evék az újholdnak második napján, mert bánkódott Dávid miatt, mivel atyja gyalázattal illeté őt.

35 És reggel kiméne Jonatán a mezőre a Dáviddal együtt meghatározott időben, és egy kisgyermek volt vele.

36 És monda a gyermeknek: Eredj, keresd meg a nyilakat, amelyeket ellövök! És mikor a gyermek elfutott, ellövé a nyilat úgy, hogy rajta túlméne.

37 És mikor a gyermek arra a helyre érkezék, ahol a nyíl vala, melyet Jonatán ellőtt, a gyermek után kiálta Jonatán, és monda: Avagy nem tovább van-é a nyíl előtted?

38 És kiálta Jonatán a gyermek után: Gyorsan siess, meg ne állj! És a gyermek, ki Jonatánnal vala, felszedé a nyilat, és urához ment.

39 A gyermek pedig semmit sem értett, hanem csak Jonatán és Dávid értették e dolgot.

40 Átadá azután Jonatán fegyverét a gyermeknek, aki vele volt, és monda néki: Eredj el, vidd be a városba!

41 Mikor pedig elment a gyermek, felkele Dávid a kő déli oldala mellől, és arccal a földre borula, és háromszor meghajtotta magát. És megcsókolták egymást, és együtt sírtak, mígnem Dávid hangosan zokogott.

42 Akkor monda Jonatán Dávidnak: Eredj el békességgel! Mivelhogy megesküdtünk mind a ketten az Úrnak nevére, mondván: Az Úr legyen köztem és közted, az én magom között és a te magod között örökre!

43 Felkele ezután és elméne. Jonatán pedig bement a városba.