A ZSOLTÁROK KÖNYVE
7. fejezet
Ártatlan ember imádsága
1 Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az Úrnak.
2 Uram, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem,
3 hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül.
4 Uram, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el, Jób 31
5 ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott,
6 akkor ellenség üldözzön és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet! (Szela.)
7 Uram, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem!
8 Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban!
9 Az Úr ítéletet tart a népek fölött. Adj nekem igazat, Uram, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok!
10 Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten! Jer 11,20; Jel 2,23
11 Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket.
12 Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet.
13 Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz. 5Móz 32,41; JSir 2,4
14 Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít.
15 Ha rosszakarat fogan meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül! Jób 15,35
16 Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített. Péld 26,27
17 Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll.
18 Hálát adok az Úrnak, mert igaz, zengem a felséges Úr nevét.