Hálaadás az életért

1 Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé.

2 Magasztallak, Uram, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon.

3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.

4 Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba. Zsolt 16,10; 116,3-7

5 Zengjetek az Úrnak, ti, hívei, magasztaljátok szent nevét!

6 Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás. Ézs 54,7

7 Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha.

8 Uram, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De mikor elrejtetted orcádat, nagyon megrettentem.

9 Ekkor hozzád kiáltottam, Uram, és így esedeztem az Úrhoz:

10 Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet? Zsolt 6,6

11 Hallgass meg, Uram, kegyelmesen, légy segítségemre, Uram!

12 Te pedig gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél.

13 Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, Uram, Istenem!