A ZSOLTÁROK KÖNYVE

116. fejezet

Hálaadás és fogadalom

1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát.

2 Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.

3 Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban van részem. Zsolt 18,5-6

4 De az Úr nevét hívom segítségül: Ó, Uram, mentsd meg életemet!

5 Kegyelmes és igazságos az Úr, irgalmas a mi Istenünk.

6 Megőrzi az Úr az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít.

7 Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az Úr!

8 Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól,

9 az Úr színe előtt járhatok az élők földjén.

10 Hittem, ha így szólok is: Igen elesett vagyok! 2Kor 4,13

11 Kétségbeesésemben mondtam: Minden ember hazug! Róm 3,4

12 Mit fizessek az Úrnak a sok jóért, amit velem tett?

13 A szabadulásért fölemelem a poharat, és az Úr nevét hirdetem.

14 Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében.

15 Drágának tekinti az Úr híveinek halálát. Zsolt 72,14

16 Ó, Uram, én a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálóleányod fia: levetted rólam a bilincset.

17 Hálaáldozatot mutatok be neked, és az Úr nevét hirdetem.

18 Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében,

19 az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában