A PÉLDABESZÉDEK KÖNYVE
9. fejezet
A bölcsesség és a balgaság hívogatása
1 A bölcsesség házat épített magának, hét oszlopot faragott hozzá.
2 Levágta marháját, megfűszerezte borát, és megterítette asztalát.
3 Lányokat küldött ki, hogy így kiáltsanak a város magasan fekvő pontjain: Péld 8,2
4 Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja:
5 Jöjjetek, egyetek a kenyeremből, és igyatok fűszerezett boromból!
6 Hagyjátok el az együgyűséget, és éltek, járjatok az értelem útján!
7 Aki meginti a csúfolódót, maga fog pironkodni, aki megfeddi a bűnöst, magát szennyezi be.
8 Ne fedd meg a csúfolódót, mert meggyűlöl téged, de fedd meg a bölcset, az szeretni fog téged! Zsolt 141,5
9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását! Mt 13,12
10 A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet. Jób 28,28; Zsolt 111,10; Péld 1,7
11 Mert általam sokasodnak meg napjaid, és gyarapodnak életed évei. Péld 3,2.16; 10,27; 14,27
12 Ha bölcs vagy, magadnak vagy bölcs, ha csúfolódó vagy, magad vallod kárát.
13 A balgaság fecsegő asszony, együgyű, és semmit sem tud.
14 Kiül háza ajtajába egy székre a város magaslatán. Péld 7,12
15 Így szólítja meg az arra járókat, akik egyenes ösvényeken járnak:
16 Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja:
17 A lopott víz édes, az eldugott kenyér kedves. Péld 20,17
18 De nem tudják, hogy az árnyak vannak ott, és vendégei a holtak hazájának mélyére kerülnek.