Elíhú negyedik beszéde: Isten hatalmas és igazságos

1 Azután így folytatta beszédét Elíhú:

2 Légy egy kis türelemmel, majd fölvilágosítlak, mert van még mondanivalóm Istenről.

3 Messziről hozom, amit tudok, hogy kimutassam Alkotóm igazát,

4 mert beszédem valóban nem hazugság. Tökéletes tudás áll előtted.

5 Milyen hatalmas az Isten, mégsem vet meg senkit; hatalmas ő, akarata erős.

6 Nem tartja életben a bűnöst, de az elesettnek igazságot szolgáltat.

7 Nem veszi le szemét az igazról, sőt királyi trónra ülteti, örökre fölmagasztalja. Zsolt 113,7-8

8 Ha pedig bilincsekbe verik és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket,

9 ezzel tettüket adja tudtukra, és vétkeiket, mert fölfuvalkodtak.

10 Megnyitja fülüket az intelemre, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságból. Jób 33,16

11 Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt, napjaikat jólétben kitöltik, és éveiket boldogságban.

12 De ha nem hallgatnak rá, átüti őket a dárda, és kimúlnak tudatlanságuk miatt.

13 Az elvetemült szívűek dacosak maradnak, nem kiáltanak Istenhez, ha megkötözi őket.

14 Már fiatalon meghal a lelkük, életüknek idő előtt vége, mint a paráznáknak.

15 A nyomorultat a nyomorúság által menti meg, és a sanyargatás által nyitja meg fülüket az Isten.

16 Téged is tágas helyre vezetne a nyomorúság torkából, oda, ahol nincs szorongattatás, és bőven kerülne asztalodra zsíros étel.

17 De te igaztalan ítélkezéssel vagy tele, és jogosan ér utol az ítélet.

18 Csak az indulat ne ragadjon el, ha csapás ér, és ne áltasd magad nagy váltságdíjjal. Zsolt 49,8-9

19 Eljut-e hozzá a nyomorúságból segélykiáltásod és minden erőfeszítésed?

20 Ne vágyódj arra az éjszakára, amikor népek tűnnek el a helyükről!

21 Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett!

22 Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester?

23 Ki kérheti tőle számon, amit tesz? Ki meri azt mondani róla, hogy álnokul járt el?

24 Inkább arra gondolj, hogy magasztald tetteit, amelyekről énekelnek az emberek!

25 Minden ember reá tekint, de mint halandó, csak messziről látja.

Isten dicsősége a természetben

26 Milyen magasztos az Isten! De nem ismerhetjük meg, éveinek száma kifürkészhetetlen.

27 Mert összegyűjti a vízcseppeket, a felhőből esőt szitál,

28 amelyet a fellegek árasztanak, bőségesen hullatnak az emberre.

29 Ki érti, hogyan teríti szét a viharfelhőt, miért mennydörög hajléka?

30 Világosságot áraszt maga körül, de a tenger mélyét beborítja.

31 Mert ezekkel ítélkezik a népek fölött, de eledelt is ad bőségesen.

32 Mindkét kezét villámfény borítja, ráküldi azokat ellenfeleire.

33 Hírt ad róla a mennydörgés, a jószág is érzi közeledtét.