1 Ahogy a tűz lángra lobbantja a rőzsét, és felforralja a tűz a vizet, úgy ismertesd meg nevedet ellenségeiddel: reszkessenek tőled a népek, Bír 5,4-5; Zsolt 2,11; 18,8-10; Mik 1,4; Hab 3,6

2 ha majd váratlanul félelmetes dolgokat művelsz: ha majd leszállsz, hogy meginogjanak előtted a hegyek. 5Móz 10,21; Zsolt 106,22; Ézs 28,1; 63,19

3 Soha senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért. 1Kor 2,9

4 Örömmel fogadod az örvendezőt, mert igazak tettei, utaidon jár, és rád gondol. De te megharagudtál, mert vétkeztünk. Régóta így vagyunk, bárcsak megszabadulnánk! 2Móz 32,10; 4Móz 14,11-12; 1Kor 2,10

5 Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél. Jób 27,21; Ézs 57,13

6 Nincs, aki nevedet segítségül hívná, aki buzgón ragaszkodnék hozzád. Elrejtetted orcádat előlünk, bűneink hatalmába adtál bennünket. Ézs 8,17; 43,22

7 Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian. 1Móz 2,7; Jób 10,9; Ézs 29,16; 45,9; 63,16; Jer 18,6; JSir 4,2; Róm 9,20-21

8 Uram, ne haragudj ennyire, ne emlékezz örökké bűneinkre! Tekints le ránk: mindannyian a te néped vagyunk! 5Móz 7,6; Zsolt 79,8; 1Pt 1,17; 2,9-10

9 Szent városaid pusztává lettek, pusztává lett a Sion is, Jeruzsálem pedig lakatlanná. Zsolt 74,3.7; 79,1-3

10 Szent és dicső templomunk, ahol őseink magasztaltak téged, tűz martaléka lett, romba dőlt minden, ami drága volt nekünk. 1Móz 25,13; Ézs 55,5; 60,7.13

11 Még ezek után is türtőzteted magad, Urunk? Hallgatsz, és még tovább gyötörsz bennünket? Ézs 42,14; 63,15