Ruth követi Naómi jó tanácsát

1 És monda néki Naómi, az ő napaasszonya:* Édes leányom! Ne keressek-é néked nyugalmat, hogy jól legyen dolgod?

2 Avagy nem rokonunk-é Boáz, akinek szolgálóival voltál? Ímé, ő az éjjel árpát szór a szérűn.

3 Annak okáért fürödjél meg, és kend meg magadat, és vedd magadra ruháidat, és menj le a szérűre! Észre ne vétesd magadat a férfiúval, amíg el nem végezi ételét és italát!

4 És majd ha lefekszik, jegyezd meg a helyet, ahol fekszik, és menj oda, és hajtsd fel a leplet lábánál, és feküdjél oda! Ő majd megmondja néked, mit cselekedjél.

5 És ő monda néki: Mindazt, amit mondasz, megcselekszem.

6 És lement a szérűre, és mindent úgy cselekedett, amint napaasszonya parancsolta.

7 És Boáz evett és ivott, és felvidámult az ő szíve. És elment, hogy lefeküdjék a garmada szélén. És az eljött titkon, és felhajtá lába felől a leplet, és lefeküvék.

8 Történt pedig éjféltájon, hogy felrettent a férfiú, és odafordult. És ímé, asszony fekszik az ő lábainál.

9 És monda: Kicsoda vagy te? És az monda: Én Ruth vagyok, a te szolgálód. Terjesszed ki hát takaródat a te szolgálódra, mert te vagy a legközelebbi rokon. Ez 16,8

10 És ő monda: Az Úrnak áldotta vagy te, édes leányom! Utóbbi szereteteddel jobbat cselekedtél, mint az elsővel, hogy nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.

11 Most hát, édes leányom, ne félj! Mindent, amit mondasz, megteszek néked, mert tudja az én népemnek egész kapuja, hogy derék asszony vagy.

12 És most, bizony igaz, hogy közel rokon vagyok, de van nálamnál még közelebbi rokon is. Ruth 4,1

13 Ez éjszakán hálj itt, s majd reggel, ha az megvált téged, jó: váltson meg; ha pedig nem akar téged megváltani, akkor én váltalak meg. Él az Úr! Feküdj itt reggelig! 5Móz 25,5; Ruth 4,10.13

14 És feküvék az ő lábainál reggelig, és felkele, mielőtt valaki az ő felebarátját megismerheté, mert mondá: Meg ne tudja senki, hogy ez az asszony a szérűre jött!

15 És monda: Add ide a nagy kendődet, amely rajtad van, és tartsd! És ő odatartotta azt. Boáz pedig mért hat mérték árpát, és feladta néki, maga pedig bement a városba.

16 És elméne az ő napaasszonyához, és az monda: Hogy vagy, édes leányom? És ő elbeszélt néki mindent, amit cselekedett vele az a férfi.

17 És monda: Ezt a hat mérték árpát adá nékem, mert monda: Ne menj üresen a te napadhoz!

18 És monda Naómi: Légy veszteg, leányom, míg megtudod, hova dől el a dolog, mert nem nyugszik az a férfiú, míg véghez nem viszi a dolgot még ma.