Ruth

1. fejezet

Hogyan jutott Ruth Betlehembe

1 És lőn azon napokban, amikor a bírák bíráskodának, éhség lőn a földön. És elméne egy férfi a Júda Betleheméből, hogy Moáb mezején tartózkodjék, ő meg a felesége és a két fia.

2 A férfi neve Elimélek és felesége neve Naómi, két fiuk neve pedig Mahlon és Kiljon, efrataiak, a Júda Betleheméből valók. És eljutának Moáb mezejére, és ott valának.

3 Meghala pedig Elimélek, a Naómi férje, és marada ő és az ő két fia,

4 akik moábita leányokat vőnek feleségül. Az egyiknek neve Orpa, és a másiknak neve Ruth. És ott lakozának közel tíz esztendeig.

5 Meghalának ők is mind a ketten, Mahlon is, Kiljon is, és marada az asszony az ő két fia és férje nélkül.

6 Felkele azért ő és az ő menyei, és ő visszatére Moáb mezejéről, mert hallotta vala Moáb mezején, hogy meglátogatta az Úr az ő népét, hogy adjon nékik kenyeret.

7 És kiméne arról a helyről, ahol volt, és vele a két menye. És menének az úton, hogy visszatérjenek Júda földére.

8 És monda Naómi az ő két menyének: Menjetek, térjetek vissza, ki-ki az ő anyjának házához! Cselekedjék az Úr irgalmasságot veletek, amiképpen ti cselekedtetek a megholtakkal és énvelem!

9 Adja az Úr tinéktek, hogy találjatok nyugodalmat, ki-ki az ő férje házában! És megcsókolá őket, és ők nagy felszóval sírának.

10 És mondák néki: Bizony mi veled együtt térünk a te népedhez!

11 Naómi pedig mondá: Térjetek vissza, leányaim! Miért jönnétek énvelem? Hát ugyan vannak-é még fiak az én méhemben, akik férjeitek lehetnének?

12 Térjetek vissza, leányaim! Menjetek, mert én már vénebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Még ha azt mondanám is, hogy van reménységem, még ha ez éjjel férjhez mennék is, és szülnék is fiakat,

13 ugyan megvárhatnátok-é őket, amíg felnőnek? Ugyan megtartóztatnátok-é magatokat miattuk, hogy férjhez ne menjetek? Ne, édes leányaim! Mert nagyobb az én keserűségem, mint a tietek, mert engem talált az Úrnak keze. 5Móz 25,5

14 Azok pedig nagy felszóval tovább sírának. És Orpa megcsókolá az ő napát,* Ruth azonban ragaszkodék hozzá.

15 Ő pedig monda: Ímé, a te sógorasszonyod visszatért az ő népéhez és az ő isteneihez, térj vissza te is a te sógorasszonyod után!

16 Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled! Mert ahova te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem.

17 Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is! Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled!

18 Mikor pedig látá, hogy erősködik vele menni, nem szóla néki többet.

19 És menének mind a ketten, míglen Betlehembe érkezének. És lőn, hogy mikor Betlehembe érkezének, megmozdult az egész város miattuk, és mondák: Nemde nem Naómi ez?

20 És ő monda nékik: Ne hívjatok engem Naóminak, hívjatok inkább Márának, mert nagy keserűséggel illetett engem a Mindenható.

21 Többedmagammal mentem el, és elárvultan hozott vissza engemet az Úr. Miért hívnátok hát engem Naóminak, holott az Úr ellenem fordult, és a Mindenható nyomorúsággal illetett engemet?

22 Így tért vissza Naómi, és vele a moábita Ruth, az ő menye, aki hazatért Moáb mezejéről. Megérkezének pedig Betlehembe az árpaaratás kezdetén.

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában