Náhum
2. fejezet
Jövendölés Ninive pusztulásáról
1 Pusztító jön fel ellened. Őrizd a várat, nézzed az utat, erősítsd derekadat, keményítsd meg erődet, igen!
2 Mert helyreállítja az Úr Jákób büszkeségét, mint Izráel büszkeségét, mert rablók rabolták ki őket, csemetéiket pedig kivágták. Ésa 10,12
3 Vitézeinek pajzsa veres, katonáinak ruházata bíborszínű, hadi szekere acéltűzben ragyog fegyverkezése napján, és a dárdákat rengetik.
4 Az utcákon robognak a szekerek, összeütköznek a piacokon. Tekintetük, mint a fáklyák, futkosnak, mint a villámok.
5 Emlegeti vitézlő hőseit. Ingadoznak lépéseikben, sietnek a kőfalra, és felállíttatik a védősánc.
6 A folyóvizek kapui megnyílnak, és a palota megrendül.
7 De elvégeztetett: felfedik, elvitetik, és szolgálói keseregnek, mint nyögő galambok, mellüket vervén.
8 Pedig Ninive olyan, mint a bővizű tó, eleitől fogva mégis futnak ők. Álljatok meg, álljatok meg! De vissza se tekint senki.
9 Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat! Száma sincs a rejtett kincseknek, gazdag minden drága edényben.
10 Feldúlva, széthányva, kifosztatva! Szíve megolvadt, a térdek reszketnek, fájdalom van egész derekában, és mindnyájuk arca elvesztette pirosságát.
11 Hol van az oroszlánok tanyája, és az oroszlánkölyköknek ama legelője, ahová járt a nőstény- és hímoroszlán, az oroszlán-kölyök, és nem volt, aki elriassza?
12 Az oroszlán torkig valót ragadozott kölykeinek, és fojtogatott nőstényeinek, és megtöltötte barlangjait zsákmánnyal, tanyáit pedig prédával.
13 Ímé, rád török, azt mondja a Seregek Ura, és füstté égetem szekereit. Oroszlánkölykeidet kard emészti meg, és kiirtom e földről zsákmányodat, és nem hallatszik többé követeidnek szava.