Ezékiás hiúságának büntetése

1 Abban az időben levelet és ajándékot küldött a babilóniai király, Meródák Baladán, Baladán fia, Ezékiás királyhoz, mert hallotta, hogy beteg volt és meggyógyult.

2 És örvende rajtuk Ezékiás, és megmutatá nékik tárházát: az ezüstöt, az aranyat, a fűszereket, a drága kenetet s egész fegyvertárát és mindent, ami kincsei közt található volt. Semmi nem volt, amit meg nem mutatott volna nékik Ezékiás házában és egész birodalmában.

3 És eljött Ésaiás, a próféta Ezékiás királyhoz, és monda néki: Mit szólának ez emberek, és honnan jöttek tehozzád? És monda Ezékiás: Messze földről jöttek hozzám, Bábelből.

4 És monda: Mit látának házadban? És monda Ezékiás: Mindent láttak, ami csak házamban van, semmi nincs, amit meg ne mutattam volna nékik kincseim közül.

5 És monda Ésaiás Ezékiásnak: Halld a Seregek Urának beszédét:

6 Ímé, napok jőnek, és elvitetik, valami házadban van, és amit csak e mai napig gyűjtöttek eleid, Bábelbe, nem marad semmi meg – ezt mondja az Úr.

7 És fiaid közül, akik tőled származnak, akiket te nemzesz, el fognak hurcolni, és lesznek komornyikok Bábel királyának palotájában.

8 Akkor monda Ezékiás Ésaiásnak: Jóságos az Úrnak beszéde, amelyet te szóltál! És monda: Csak napjaimban legyen béke és állandóság!