József bátyjai Benjáminnal együtt mennek Egyiptomba

1 Az éhség pedig elhatalmazott vala az országon.

2 És lőn, mikor fogytán vala az eleség, melyet Egyiptomból hoztak vala, monda nékik az ő atyjuk: Menjetek el ismét, vegyetek nékünk egy kevés eleséget!

3 És felele néki Júda, mondván: Erősen fogadkozék az a férfiú, mondván: Színem elé ne kerüljetek, ha veletek nem lesz a ti atyátokfia!

4 Ha azért elbocsátod velünk a mi öcsénket, elmegyünk, és veszünk néked eleséget.

5 Ha pedig el nem bocsátod, nem megyünk, mert az a férfiú megmondá nékünk: Színem elé ne kerüljetek, ha a ti atyátokfia veletek nem lesz! 1Móz 42,20

6 És monda Izráel: Miért cselekedtetek gonoszul velem, hogy megmondtátok annak a férfiúnak, hogy még van egy öcsétek?

7 Azok pedig mondának: Nagyon tudakozódék az a férfiú felőlünk és nemzetségünk felől, mondván: Él-é még atyátok? Van-é még testvéretek? És mi kérdéseihez képest feleltünk néki. Avagy tudhattuk-é mi, hogy azt mondja: Hozzátok ide a ti atyátokfiát!

8 És monda Júda Izráelnek, az ő atyjának: Bocsásd el azt a fiút énvelem, és mi azonnal felkelünk, és elmegyünk, hogy éljünk, és meg ne haljunk se mi, se te, se a mi gyermekeink.

9 Én leszek kezes érette, az én kezemből kérd elő! Ha vissza nem hozom őt hozzád, és elődbe nem állítom őt, mind éltig bűnös legyek előtted!

10 Bizony, ha nem késlekedünk vala, ez ideig már kétszer is megjöhettünk volna.

11 És monda nékik Izráel, az ő atyjuk: Ha csakugyan így kell lenni, akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseiből a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak: egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fűszerszámokat, mirhát, diót, mandulát!

12 Pénzt pedig két annyit vigyetek magatokkal, sőt amely pénzt meghoztatok a ti zsákjaitok szájában, azt is vigyétek vissza magatokkal! Talán tévedés ez.

13 Öcséteket is vegyétek, keljetek fel, és menjetek vissza ahhoz a férfiúhoz!

14 A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál, és bocsássa vissza tiveletek a másik atyátokfiát és Benjámint! Én pedig, ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva!

József szívesen fogadja testvéreit

15 Vevék azért a férfiak azt az ajándékot, és vevének kétannyi pénzt az ő kezükbe, és Benjámint, és felkelének, és alámenének Egyiptomba, és megállának József előtt.

16 Amint meglátá József ővelük Benjámint, monda az ő háza gondviselőjének: Vidd be azokat az embereket a házba, és ölj barmot, s készítsd el, mert velem ebédelnek ez emberek ma délben.

17 És az a férfiú akképpen cselekedék, amint József parancsolta vala, és bevivé az a férfiú azokat az embereket a József házába.

18 És megfélemlének azok az emberek, amiért bevivék őket a József házába, és mondának: A pénzért hozattatánk ide be, mely először a mi zsákjainkba tétetett volt, hogy reánk rohanjon, megtámadjon, és minket rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal együtt.

19 És járulának József házának gondviselőjéhez, és szólának néki a ház ajtajában.

20 És mondának: Kérünk, uram! Ennek előtte alájöttünk vala eleséget venni. 1Móz 42,3.5

21 És lőn, mikor éjjeli szállásra jutánk, és kioldjuk vala a mi zsákjainkat: Ímé, mindenikünknek pénze az ő zsákjának szájában vala, tulajdon pénzünk teljes mértéke szerint, és visszahoztuk azt magunkkal.

22 De más pénzt is hoztunk le magunkkal eleséget venni. Nem tudjuk, ki tette a mi pénzünket zsákjainkba.

23 És monda: Legyetek békén, ne féljetek! A ti Istentek és a ti atyátok Istene adta néktek azt a kincset zsákjaitokba, pénzetek az én kezemhez jutott. És kihozá hozzájuk Simeont.

24 Bevivé azután a férfiú azokat az embereket a József házába, és vizet hozata, és megmosák lábaikat, és abrakot is ada az ő szamaraiknak.

József megvendégeli testvéreit

25 Ők pedig elkészíték az ajándékot, mire József délben megjöve, mert megértették vala, hogy ott ebédelnek.

26 Mikor József hazajöve, bevivék néki az ajándékot, mely kezükben vala, a házba, és leborulának előtte a földig. 1Móz 37,7.9

27 És kérdezősködék egészségük felől, s monda: Egészségben van-é a ti vén atyátok, akiről nékem szóltatok? Él-é még?

28 Azok pedig mondának: Egészségben van a te szolgád, a mi atyánk, még él. És meghajták magukat, és leborulának.

29 És felemelé szemeit, és látá Benjámint, az ő atyjafiát, az ő anyjának fiát, és monda: Ez-é a ti legkisebbik atyátokfia, aki felől nékem szóltatok vala? És ismét monda: Az Isten légyen hozzád kegyelmes, fiam! 1Móz 42,13

30 Akkor elsiete onnan József, mert felgerjede szíve az ő öccse iránt, és erőlteti vala a sírás. Beméne azért szobájába, és ott síra. 1Móz 45,2

31 Azután megmosá orcáját, és kiméne, és megtartóztatá magát, és monda: Hozzatok ennivalót!

32 És elhozák néki külön, azoknak is külön és az egyiptombelieknek is, kik vele esznek vala, külön. Mert nem ehettek az egyiptombeliek együtt a héberekkel, mert utálatos az az egyiptombeliek előtt.

33 Leülének azért őelőtte, az elsőszülött az ő elsőszülöttsége szerint, és a fiatalabb az ő fiatalsága szerint. És az emberek álmélkodva nézének egymásra.

34 Ő pedig részt juttata azoknak maga elől, és a Benjámin része ötszörte nagyobb vala mindnyájuk részénél. És ivának és megittasodának őnála.