21. fejezet

1 És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! Fordítsd arcodat Jeruzsálem felé, és szólj a szent helyek ellen, és prófétálj Izráel földje ellen!

3 És mondjad Izráel földjének: Így szól az Úr: Ímé, én reád megyek, és kivonszom kardomat hüvelyéből, és kivágok belőled igazat és gonoszt.

4 Azért, hogy kivágjak belőled igazat és gonoszt, azért megyen ki kardom hüvelyéből minden test ellen délről északig.

5 És megérti minden test, hogy én, az Úr vontam ki kardomat hüvelyéből, mert belé többé vissza nem tér.

6 És te, embernek fia, nyögj! Derekad fájdalmában keserűséggel nyögj szemük láttára!

7 És lészen, mikor mondják néked: Miért nyögsz te? Ezt mondjad: A hírért, mert beteljesedett: és elolvad minden szív, és elerőtlenedik minden kéz, és elcsügged minden lélek, és minden térd elolvad, mint a víz. Ímé, beteljesedett és meglett – ezt mondja az Úr Isten. Jer 6,24

8 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

9 Embernek fia! Prófétálj és mondjad: Ezt mondta az Úr: Mondjad: Fegyver, fegyver! Megélesített és meg is fényesített!

10 Hogy öldököljön, megélesíttetett, hogy legyen villámlása, megfényesíttetett. Avagy örüljünk-é? Fiam e vesszeje megvet minden fát!

11 És adta azt megfényesítésre, hogy marokba fogják. Megélesíttetett az a kard s megfényesíttetett, hogy adják a megölőnek kezébe.

12 Kiálts és jajgass, embernek fia! Mert ez az én népemen lészen, és Izráel minden fejedelmin. E kardra jutnak népemmel együtt, ez okért üss combodra! 2Kir 7,19-20

13 Már megpróbáltatott. De hátha a vessző maga is vonakodnék? Nem úgy lészen – ezt mondja az Úr Isten.

14 Te pedig, embernek fia, prófétálj, és csapd össze tenyeredet, mert kettős lesz a kard, most harmadszor. Öldöklő kard az, a nagy öldöklő kard körüljárja őket.

15 Hogy elolvadjon a szív, és sokan elhulljanak, minden kapujukban rájuk vetem a kard villámlását, hisz villámlásra készült, öldöklésre kifényesíttetett. Jer 6,24

16 Szedd össze magadat! Tarts jobbra, tarts előre, tarts balra, amerre éled irányozva van!

17 Én is összecsapom tenyeremet, és megnyugotom haragomat. Én, az Úr szólottam. Ez 4,4; 6,9-13

18 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

19 És te, embernek fia, csinálj magadnak két utat, amelyen jöjjön a babiloni király kardja! Egy földről jöjjön ki mind a kettő! S egy kezet véss föl, a városba vezető út fejénél vésd föl!

20 Utat csinálj, hogy jöjjön a kard az Ammon fiainak Rabbájára, aztán Júdára, a körülkerített Jeruzsálemre!

21 Mert megáll a babiloni király az utak kezdetén, a két út fejénél, hogy jövendőt láttasson. Megrázza a nyilakat, megkérdezi a Teráfimot, megnézi a májat.

22 Jobbjába adta a jövendölés Jeruzsálemet, hogy állasson faltörő kosokat, hogy nyissa száját ordításra, hogy üssön zajt trombitával, hogy állasson faltörő kosokat a kapuk ellen, hogy töltsön sáncot, építsen tornyot.

23 De ez nékik hamis jövendölésnek látszik. Szent esküik vannak nékik Istentől, ám ő emlékezetbe hozza vétküket, hogy megfogassanak.

24 Ez okáért ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy emlékezetbe hozzátok vétketeket, midőn nyilvánvalókká lesznek gonoszságaitok, hogy megláttassanak bűneitek minden cselekedeteitekben, mivelhogy eszembe juttok, kézzel megfogattok.

25 És te elvetemedett, te gonosztevő, Izráel fejedelme, akinek napja eljött az utolsó vétek idején, Ez 17,15-21

26 így szól az Úr Isten: El a süveggel, le a koronával! Ez nem lészen ez: az alacsony legyen magas, és a magas alacsony!

27 Rommá, rommá, rommá teszem azt. Ez sem lesz állandó, míg el nem jő az, akié az uralkodás, és néki adom azt.

28 És te, embernek fia, prófétálj, és mondjad: Ezt mondja az Úr Isten Ammon fiairól és gyalázkodásukról, és mondjad: Fegyver, fegyver, öldöklésre kivont, megfényesíttetett, hogy ragyogjon, azért, hogy villámljék.

29 De mivel felőled hiábavalóságot látnak, hazugságot jövendölnek, hogy odatesznek téged a megölt gonoszok nyakára, akiknek napjuk eljött az utolsó vétek idején.

30 Tedd vissza hüvelyébe azt! A helyen, melyen teremtettél, származásod földjén ítéllek meg téged.

31 És kiontom reád haragomat, búsulásom tüzét fújom reád, és adlak goromba férfiak kezébe, kik mesterek, téged elveszteni.

32 A tűz eledele leszel, véredet benyeli a föld, emlékezetbe nem jössz többé, mert én, az Úr szóltam.