Pál Festus helytartó előtt a császárra apellál

1 Festus tehát, miután bement a tartományba, három nap múlva felméne Jeruzsálembe Cézáreából.

2 Panaszt tőnek pedig néki a főpap és a zsidók főemberei Pál ellen, és kérék őt,

3 kérvén maguk számára jóindulatát őellene, hogy hozassa át őt Jeruzsálembe, lest vetvén, hogy megölhessék őt az úton. ApCsel 23,15

4 Festus azonban azt felelé, hogy Pált Cézáreában őrzik, ő maga pedig csakhamar ki fog menni:

5 Akik azért köztetek, úgymond, főemberek, velem alájövén, ha valami gonoszság van abban a férfiúban, emeljenek vádat ellene!

6 Miután pedig tíz napnál tovább időzött közöttük, lemenvén Cézáreába, másnap ítélőszékibe üle, és Pált előhozatá.

7 Mikor pedig az megjelent, körülállák a zsidók, kik alámentek vala Jeruzsálemből, sok és súlyos vádat hozván fel Pál ellen, melyeket nem bírtak bebizonyítani,

8 mivelhogy ő a maga mentségére ezt feleli vala: Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen semmit sem vétettem. ApCsel 24,12

9 Festus pedig a zsidóknak kedveskedni akarván, felelvén Pálnak, monda: Akarsz-é Jeruzsálembe felmenni és ott ítéltetni meg ezekről énelőttem? ApCsel 24,27

10 Pál azonban monda: A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell nékem megítéltetnem. A zsidóknak semmit sem vétettem, miként te is jól tudod.

11 Mert ha vétkes vagyok, és valami halálra méltót cselekedtem, nem vonakodom a haláltól, ha azonban semmi sincs azokban, amikkel ezek vádolnak engem, senki sem ajándékozhat oda engem azoknak. A császárra apellálok!

12 Akkor Festus tanácsával értekezvén, felele: A császárra apelláltál, a császár elé fogsz menni! ApCsel 19,21; 23,11

Pált Agrippa király elé állítják

13 Néhány nap elmúltával pedig Agrippa király és Bernicé érkezék Cézáreába, hogy köszöntsék Festust.

14 Mikor pedig több napig időztek ott, Festus elébe adá a királynak a Pál dolgát, mondván: Van itt egy férfiú, kit Félix hagyott fogva. ApCsel 24,27

15 Ki felől, mikor Jeruzsálembe mentem, jelentést tőnek a főpapok és a zsidóknak vénei, kérve őellene ítéletet.

16 Kiknek azt felelém, hogy nem szokásuk a rómaiaknak, hogy valamely embert halálra adjanak, mielőtt a vádlott szembe nem állíttatik vádlóival, és alkalmat nem nyer a vád felől való mentségére.

17 Mikor azért ők idegyűltek, minden haladék nélkül másnap az ítélőszékbe ülvén, előhozatám azt a férfiút,

18 ki ellen, mikor vádlói előálltak, semmi bűnt nem hoztak fel azok közül, amiket én sejtettem.

19 Hanem valami vitás kérdéseik valának ővele az ő tulajdon babonaságuk felől, és bizonyos megholt Jézus felől, kiről Pál azt állítja vala, hogy él.

20 Én pedig bizonytalanságban lévén az efelől való vitára nézve, kérdém, vajon akar-é Jeruzsálembe menni, és ott ítéltetni meg ezek felől.

21 Pál azonban apellálván, hogy ő Augustus döntésére tartassék fenn, parancsolám, hogy tartassék fogva, míg őt a császárhoz nem küldhetem.

22 Agrippa pedig monda Festusnak: Szeretném magam is azt az embert hallani. Ő pedig monda: Holnap meg fogod őt hallani.

23 Másnap tehát eljövén Agrippa és Bernicé nagy pompával, és bemenvén a kihallgatási terembe az ezredesekkel és a város főfőpolgáraival együtt, Festus parancsolatjára előhozák Pált.

24 És monda Festus: Agrippa király és ti, férfiak, mindnyájan, kik velünk egyben itt vagytok! Látjátok őt, ki felől a zsidóknak egész sokasága megkeresett engem mind Jeruzsálemben, mind itt, azt kiáltva, hogy nem kell néki tovább élnie.

25 Én pedig, ámbár megértém, hogy semmi halálra méltó dolgot sem cselekedett, de mivel éppen ő maga apellált Augustusra, elvégeztem, hogy elküldöm őt.

26 Ki felől nem tudok valami bizonyost írni az én uramnak, ezért hoztam őt előtökbe, és kiváltképpen te elődbe, Agrippa király, hogy a kihallgatás megtörténtével tudjak mit írni.

27 Mert esztelen dolognak látszik nékem, hogy aki foglyot küld, az ellene való vádakat is meg ne jelentse.