Isten igazságának dicsérete

1 Zsoltár. Ének szombatnapra.

2 Milyen jó hálát adni az Úrnak, és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges, Zsolt 147,1

3 hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel

4 tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán!

5 Mert megörvendeztettél tetteiddel, Uram, kezed alkotásainak ujjongok.

6 Mily nagyok alkotásaid, Uram! Igen mélyek gondolataid! Zsolt 104,24; Ézs 55,9; Róm 11,33

7 Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg.

8 Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű, és kivirul minden gonosztevő, végül mégis el kell pusztulniuk.

9 De te, Uram, magasztos vagy örökké!

10 Mert ellenségeid, Uram, ellenségeid elenyésznek, szétszóródnak a gonosztevők mind.

11 De engem olyan erőssé tettél, mint mikor a bivaly öklel, és friss olajjal kentél meg engem. Zsolt 23,5

12 Szemem nyugodtan nézi azokat, akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni a gonoszok.

13 Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus.

14 Az Úr házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain.

15 Öregkorban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak,

16 és hirdetik: Igaz az Úr, kősziklám ő, akiben nincs álnokság!