A csüggedéstől a hálaadásig

1 A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára. 1Krón 25,1

2 Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.

3 Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni.

4 Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.)

5 Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom.

6 Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön.

7 Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem:

8 Vajon végleg eltaszít az Úr, és kegyelmére többé nem számíthatok?

9 Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?

10 Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.)

11 Az az én bajom – gondoltam –, hogy megváltozott a Felséges jóindulata.

12 Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.

13 Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.

14 Szent a te utad, Istenem! Van-e olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk? 2Móz 15,11

15 Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel.

16 Megváltottad hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait. (Szela.)

17 Láttak téged a vizek, ó, Isten, láttak a vizek, és megremegtek, a mély vizek is reszkettek.

18 A felhők ontották a vizet, a magas fellegek mennydörögtek, nyilaid pedig cikáztak.

19 Mennydörgésed hangzott a forgószélben, villámok világították be a világot, reszketett és rengett a föld.

20 Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy vizeken, lépteid nyoma nem látszott. 2Móz 14,21-31

21 Mint nyájat, úgy vezetted népedet Mózes és Áron által.