Elhagyott beteg könyörgése

1 A karmesternek: Dávid zsoltára.

2 Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr. Péld 14,21; Mt 5,7

3 Az Úr megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön, nem engedi át ellenségei dühének.

4 Az Úr enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik.

5 Ezt mondom: Uram, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened!

6 Ellenségeim rosszat mondanak rólam: Mikor hal már meg, mikor vész ki a neve?

7 Aki eljön meglátogatni, hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli.

8 Mindazok, akik gyűlölnek, egymás közt sugdolóznak, és rosszat gondolnak rólam:

9 Gyógyíthatatlan betegség támadta meg, nem kel föl többé onnan, ahol fekszik!

10 Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt. Jn 13,18

11 De te, Uram, légy kegyelmes, segíts fel engem, hadd fizessek meg nekik!

12 Abból tudom meg, hogy kedvelsz, ha nem ujjonghat rajtam ellenségem,

13 engem pedig megtartasz, mert feddhetetlen vagyok, és színed elé állítasz örökre.

14 Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen. Lk 1,68