A ZSOLTÁROK KÖNYVE

31. fejezet

A reménység nem szégyenít meg

1 A karmesternek: Dávid zsoltára.

2 Hozzád menekülök, Uram, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan!

3 Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam!

4 Mert te vagy az én sziklaváram; vezess és terelgess engem nevedért!

5 Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem.

6 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten! Lk 23,46

7 Gyűlölöm a hitvány bálványok híveit, mert én csak az Úrban bízom. Jón 2,9

8 Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait.

9 Nem adtál ellenség kezébe, hanem tágas térre állítottad lábamat.

10 Légy kegyelmes, Uram, mert bajban vagyok, szemem elhomályosodott a bánattól, odavan testem-lelkem.

11 A gond miatt vége lesz életemnek, a sóhajtozás miatt esztendeimnek. Bűnöm miatt megrokkant az erőm, csontjaim sorvadoznak.

12 Minden ellenségem gyaláz engem, szomszédaim félnek, ismerőseim megrettennek, ha látnak az utcán, elfutnak előlem.

13 Elfelejtettek, mintha meghaltam volna, olyan lettem, mint egy kallódó tárgy.

14 Mert hallom sokak suttogását: Iszonyú baj van vele! Rólam tanácskoznak egymás közt, el akarják venni az életemet.

15 De én bízom benned, Uram, vallom: Te vagy Istenem!

16 Kezedben van sorsom, ments meg ellenségeim és üldözőim kezéből! Jób 14,5

17 Ragyogjon rá orcád szolgádra, segíts rajtam hűségesen! 4Móz 6,25; Zsolt 80,4

18 Uram, ne szégyenüljek meg, ha hívlak téged! Szégyenüljenek meg a bűnösök, tűnjenek el a holtak hazájában! Zsolt 25,2-3

19 Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek kihívóan, gőgösen és megvetően beszélnek az igazról!

20 Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára.

21 Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől. Zsolt 27,5

22 Áldott az Úr, aki csodálatos hűséggel bánt velem az ostromlott városban!

23 Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért.

24 Szeressétek az Urat, ti, hívei mind! Az állhatatosokat megtartja az Úr, de kamatostul megfizet a gőgösöknek.

25 Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az Úrban reménykedtek!

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában