A ZSOLTÁROK KÖNYVE
2. fejezet
Isten és felkentje diadalmaskodik
1 Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? ApCsel 4,25-26; Jel 19,19
2 Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és felkentje ellen:
3 Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!
4 A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket. Zsolt 59,9
5 Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket:
6 Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon!
7 Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged! ApCsel 13,33; Zsid 1,5; 5,5; Zsolt 89,28
8 Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. Dán 7,14
9 Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt! Jel 2,27; 12,5; 19,15
10 Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti, bírái a földnek!
11 Félelemmel szolgáljátok az Urat, reszketve vigadjatok!
12 Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!