A ZSOLTÁROK KÖNYVE

16. fejezet

Isten fiaié a legszebb örökség

1 Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem!

2 Ezt mondom az Úrnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem.

3 A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem.

4 Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra.

5 Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. Zsolt 73,26; JSir 3,24

6 Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.

7 Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.

8 Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. ApCsel 2,25-28; 13,35; Zsolt 109,31

9 Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.

10 Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba. Zsolt 86,13

11 Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában