A ZSOLTÁROK KÖNYVE
147. fejezet
Isten a világnak és Izráelnek Ura
1 Dicsérjétek az Urat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret!
2 Felépíti Jeruzsálemet az Úr, összegyűjti a szétszóródott Izráelt.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. Ézs 61,1
4 Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek. Ézs 40,26
5 Nagy a mi Urunk, és igen erős, bölcsessége határtalan.
6 Támogatja az Úr az alázatosokat, de porig alázza a bűnösöket.
7 Zengjetek hálaéneket az Úrnak, énekeljetek hárfakísérettel Istenünknek!
8 Ő az, aki beborítja felhőkkel az eget, esőt bocsát a földre, füvet sarjaszt a hegyeken. ApCsel 14,17
9 Eledelt ad az állatoknak, a károgó hollóknak is. Jób 38,41; Mt 6,26
10 Nem a lovak erejében leli kedvét, nem a férfi izmaiban gyönyörködik.
11 Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik az ő szeretetében bíznak.
12 Jeruzsálem, dicsőítsd az Urat, Sion, dicsérd Istenedet!
13 Mert ő erős zárakat tett kapuidra, megáldotta benned lakó fiaidat.
14 Békét szerzett határaidon, a búza legjavával tart jól téged.
15 Elküldi parancsát a földre, beszéde gyorsan terjed. Jób 37,6-10
16 Olyan havat ad, mint a fehér gyapjú, olyan deret szór szét, amilyen a hamu.
17 Darabokban dobálja a jeget, ki állhatja ki hidegét?
18 De ha kibocsátja szavát, elolvasztja azokat, és ha szelet támaszt, már víz csörgedezik.
19 Kijelentette igéjét Jákóbnak, rendelkezését és törvényeit Izráelnek. 5Móz 4,8; Róm 3,2; ApCsel 14,16
20 Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit. Dicsérjétek az Urat!