A ZSOLTÁROK KÖNYVE
141. fejezet
Imádság kísértés idején
1 Dávid zsoltára. Hozzád kiáltok, Uram, siess segítségemre, figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád!
2 Jusson eléd imádságom mint illatáldozat, imára emelt kezem mint esti áldozat! 2Móz 30,8; Jel 5,8
3 Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!
4 Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon, hogy bűnös dolgot műveljek a gonosztevőkkel együtt; finom falatjaikból nem akarok enni.
5 Ha igaz ver engem, szeretetből van az. Olaj a fejemnek még a feddése is. Akik pedig gonoszságban élnek, azokért még imádkozom is. Péld 27,5-6
6 És ha majd bíráik a sziklafalon letaszítják őket, akkor értik meg, milyen szépek voltak mondásaim.
7 Mint amikor barázdát hasítanak a földön, úgy szórják csontjaikat a sír szájába.
8 De én rád tekintek, én Uram, Uram! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet!
9 Őrizz meg a tőrtől, amelyet nekem vetettek, a gonosztevők csapdáitól!
10 A bűnösök beleesnek saját hálójukba, én pedig elkerülöm azt.