Az emberek romlottsága

1 A karmesternek: Dávidé. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. Zsolt 10,4

2 Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent.

3 Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem. 1Móz 6,12; Róm 3,12

4 Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik – de az Úrhoz nem kiáltanak –, Mik 3,3

5 hogy majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van!

6 A nincstelen tervét csúffá tennétek, de az Úr az ő oltalma!

7 Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az Úr jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel. Zsolt 126,1-2