A királyi menyegző

1 Jézus ismét példázatokban beszélt hozzájuk:

2 Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.

3 Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.

4 Ekkor újabb szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ünnepi lakomát, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van, jöjjetek a menyegzőre!

5 De némelyek, ezzel mit sem törődve, elmentek: egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.

6 A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket.

7 A király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette.

8 Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.

9 Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!

10 A szolgák ki is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.

11 Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve,

12 és így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád! Az pedig hallgatott.

13 Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mt 8,12; 25,30; Lk 13,28

14 Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.

Az adópénz

15 Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy egy kérdéssel fogják tőrbe csalni. Jn 8,6

16 Elküldték tehát hozzá a Heródes-pártiakkal együtt a tanítványaikat, akik ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz ember vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és nem törődsz azzal, hogy ki mit mond, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét.

17 Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem?

18 Jézus pedig felismerve gonoszságukat, így szólt: Képmutatók, miért kísértetek engem?

19 Mutassátok nekem az adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt.

20 Ő megkérdezte tőlük: Kié ez a kép és ez a felirat?

21 Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené! Róm 13,7

22 Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, és otthagyva őt, elmentek.

Kérdés a feltámadásról

23 Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt: ApCsel 23,6-8

24 Mester! Mózes ezt mondta: „Ha valaki úgy hal meg, hogy nincs fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.” 5Móz 25,5

25 Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, a feleségét testvérére hagyta.

26 Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymás után mind a hét.

27 Végül meghalt az asszony is.

28 A feltámadáskor tehát a hét közül melyiké lesz az asszony, hiszen mindegyiké volt?

29 Jézus így válaszolt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát.

30 Mert a feltámadáskor nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.

31 A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek:

32 „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene”? Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. 2Móz 3,6

33 Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.

A nagy parancsolat

34 Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek.

35 Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle:

36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

37 Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” 5Móz 6,5; 10,12

38 Ez az első és a nagy parancsolat.

39 A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” 3Móz 19,18; Róm 13,9

40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. Róm 13,10

Krisztus Dávidnak Fia és Ura

41 Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus:

42 Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia? Ezt felelték: Dávidé.

43 Ő azt kérdezte: Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által urának, amikor ezt mondja:

44 „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” Zsolt 110,1; ApCsel 2,34-35; Zsid 1,13

45 Ha tehát Dávid Urának nevezi őt, miképpen lehet a fia?

46 De senki sem tudott neki válaszolni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva senki sem merte őt megkérdezni többé.