Elífáz első beszéde: Ártatlanul senki sem szenved

1 Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta:

2 Talán terhedre van, ha beszélni próbálok hozzád, de ki tudja itt magába fojtani a szót?

3 Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket erősítetted.

4 A botladozót szavaid talpra állították, és a roskatag térdeket megerősítetted.

5 Most, hogy rajtad a sor, ellankadtál? Téged ér csapás, és megzavarodsz?

6 Nem ad bizodalmat istenfélelmed, és reménységet feddhetetlen életed?

7 Emlékezz csak: elpusztult-e valaki ártatlanul, és irtottak-e ki valahol becsületes embereket?

8 Ahogyan én láttam, mindenki azt aratja, aminek felszántott: hamisságot és vészt, ha egyszer azt vetett. Péld 22,8

9 Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől semmivé lesznek. Ézs 11,4

10 Elhallgat a hím oroszlán, nem bömböl többé, és kitörnek a fiatal oroszlán fogai.

11 Elpusztul a hím oroszlán, mert nincsen zsákmánya, és elszélednek a nőstények kölykei.

12 Titokzatos szavak jutottak el hozzám, suttogásukat épp csak felfogták füleim, Jób 33,14-16

13 éjszakai látomásoktól felizgatva, amikor mély álom száll az emberekre.

14 Rettegés és reszketés fogott el engem, és rettegés töltötte el minden porcikám.

15 Szellő simította végig az arcomat, felborzolódott a szőr testemen.

16 Megáll, de nem ismerem fel, amit látok. Egy alak van a szemem előtt, halk hangot hallok: 1Kir 9,12

17 Igaz-e Isten előtt a halandó? Alkotója előtt tiszta-e az ember? Péld 20,9; Róm 3,10

18 Hiszen szolgáiban sem bízhat meg, angyalaiban is talál hibát. Jób 15,15

19 Hát még azokban, akik agyagházban laknak, amelynek alapja porban áll! Szétmorzsolják őket, mint a molyt,

20 reggeltől estére összezúzzák őket, elmúlnak örökre anélkül, hogy bárki észrevenné.

21 Összeomlik sátruk, meghalnak bölcsesség nélkül.