Elíhú első beszéde: Jób barátai rosszul érveltek

1 Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát.

2 Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben. Jób 27,2

3 De a három barátjára is megharagudott, mert nem találták meg a kellő választ, hogy bűnösnek nyilváníthassák Jóbot.

4 Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála.

5 De amikor látta Elíhú, hogy a három férfi nem tud már mit felelni, akkor megharagudott.

6 Megszólalt hát a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta: Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek. Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok.

7 Azt gondoltam: beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek. Jób 12,12-13

8 De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi.

9 Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez.

10 Ezért azt mondom, hallgass rám, hadd mondjam el én is, amit tudok.

11 Én kivártam, amíg beszéltetek, figyeltem, amíg okoskodtatok, amíg kerestétek a megfelelő szavakat.

12 Figyelmesen hallgattalak titeket, de senki sem tudta Jóbot megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg mondásaira.

13 Ne mondjátok: Olyan bölcsességre bukkantunk, melyet csak Isten győzhet le, ember nem.

14 Nem hozzám intézte szavait, ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki.

15 Megrettentek, nem válaszoltak többé. Cserbenhagyták őket a szavak.

16 Vártam, de ők nem beszéltek. Megálltak, és nem szóltak többet.

17 Hadd mondjam hát el én is a magamét, hadd mondjam el én is, amit tudok!

18 Mert tele vagyok szavakkal, szorongat belülről a lélek.

19 Olyan már a bensőm, mint a lezárt újbor, széthasad, mint erjedő musttól a tömlő.

20 Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak. Megnyitom számat, és válaszolok.

21 Nem leszek elfogult sem erre, sem arra, senkinek nem fogok hízelegni.

22 Nem is értek én a hízelgéshez, meg el is ragadna gyorsan az Alkotóm.