ÉZSAIÁS KÖNYVE

26. fejezet

Isten népének hálaéneke

1 Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda országában: Erős a mi városunk: az Úr kőfalat és bástyát állított védelmére. Zsolt 18,1-2; 46,2.8.12; 125,1

2 Nyissátok ki a kapukat, hadd jöjjön be az igaz nép, amely hűséges maradt! Zsolt 24,7.9; 118,19-20; Ézs 51,11; Jel 22,14

3 Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik. Zsolt 91,9-11; 111,8; 112,6-8; Fil 4,7

4 Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre! 5Móz 32,4; Zsolt 62,9

5 Ő letaszítja a magasból az ott lakókat, lerombolja a megerősített várost, földig lerombolja, a porba taszítja. 1Sám 2,3-8; Ézs 2,11-17; 25,12; Lk 12,32

6 Széttapossák majd a lábak: a nincstelenek lábai, a szegények léptei.

7 Az igaz ember ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját. Péld 3,6; 11,5

8 Ítéleted idején is benned reménykedtünk, Uram, neved dicséretére vágyott a lelkünk.

9 Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged. Mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói. Zsolt 42,2-3; 63,7; 77,3; 119,62

10 Ha a bűnös kegyelmet kap, nem tanul igazságot. Becsületes országban is álnokul él, és nem nézi az Úr fenségét. Róm 1,21; 2,4

11 Uram, fölemelted kezedet, de nem látják. Majd meglátják, hogy féltőn szereted népedet, és megszégyenülnek: tűz emészti meg ellenségeidet. 5Móz 32,22.27; Zsolt 18,10; 21,9-10; 50,3; 97,3; Ézs 9,6; 37,32; Zsid 10,27

12 Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt. 4Móz 6,26; 25,12; Bír 6,24; Ézs 9,5; Mik 5,4; Ef 2,14

13 Urunk, Istenünk, más urak voltak a gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük.

14 A halottak nem kelnek életre, az árnyak nem támadnak föl. Ezért mikor megbüntetted és kiirtottad őket, még az emlékezetüket is eltörölted!

15 Megszaporítottad e népet, Uram, megszaporítottad e népet, megdicsőítetted magad, mindenfelé kiterjesztetted az ország határait. Ézs 49,19-21; 54,1-5; 62,4-5

16 Uram, a nyomorúságban téged kerestek, hozzád kiáltottak szüntelen, amikor fenyítetted őket. Hós 5,15

17 Olyanok voltunk előtted, Uram, mint a terhes asszony, amikor szülni kezd: amíg vajúdik, folyton kiáltozik fájdalmában. Ézs 13,8; 21,3; Jn 16,21; Jel 12,2

18 Terhesek voltunk, vajúdtunk, de csak szelet szültünk: nem szereztünk szabadulást az országnak, és nem jöttek emberek a világra.

19 De a te halottaid életre kelnek, föltámadnak a holttesteik! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat. Ézs 25,8; Ez 37,1-14; Dán 12,2; Lk 20,38; Jn 11,25; 1Kor 15,19-23; Ef 5,14; 1Thessz 4,16-17

20 Eredj, népem, menj be a szobádba, és zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg elmúlik az Úr haragja! Mt 6,6

21 Mert jön már lakóhelyéről az Úr, hogy megfizessen bűneiért a föld lakóinak. A föld föltárja majd a kiontott vért, és nem fedi be többé a meggyilkoltakat. 1Móz 4,10; Jób 16,18; Ez 24,6-8; Jel 18,24

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában